Tiszafa

A napos helytől a félárnyékig mindenhol megél. Az erős árnyék lassítja a növekedést, és vékony, ritkás lombot ad. A tűző nap a fiatal növényeket kiszáríthatja. A széltől védett helyet válasszunk.

A fiatal növényeket tartsuk egyenletesen nedvesen. A begyökeresedett tiszafa a száraz időszakot is elviseli, de a pangó vizet nem szereti. Júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.

A legtöbb talajban megél, legyen az vályog, agyag vagy homok. A kissé savanyú közeget kedveli, a pH-ja nagyjából 5,5 és 7,5 között lehet. A jó vízelvezetés kulcsfontosságú, mert enélkül a gyökerek rothadni kezdenek. Az átültetés ideje március–április.

A tiszafát márciusban–áprilisban, a tavaszi növekedés kezdetén érdemes tápanyaggal ellátni.

Az erős visszavágást is jól tűri. Az alakot és a sűrűséget évente egy metszéssel tarthatjuk meg, június és augusztus között.

Kiültetni márciusban, áprilisban, szeptemberben vagy októberben érdemes. Szoliterként 2–4 m távolságot hagyjunk, sövénynél nagyjából 270 cm a jellemző érték. Ahhoz, hogy a női növényeken magköpeny fejlődjön, a közelben hím példány is kell.

Teljesen télálló, a legalacsonyabb elviselt hőmérséklete nagyjából –30 °C, ami meghaladja a szokásos –20 °C körüli téli mélypontot. A kiszárító téli széltől azonban védjük.

Dugványozással vagy magról szaporítható. A dugványozás ideje augusztus–október, a vetésé október.

Ha a lomb barnul és a gyökerek rothadnak, az ok általában a rossz vízelvezetés. Javítsuk a talajt, vagy ültessük át a növényt. A lassú, vékony növekedés többnyire az erős árnyék jele, ilyenkor költöztessük világosabb helyre.

A kártevők közül pajzstetvek, atkák, viaszos pajzstetvek és ormányos bogarak jelenhetnek meg. Betegségként gyökérrothadás és gombás fertőzések fordulhatnak elő.