Gyertyán

Carpinus betulus · Betulaceae

Más néven: közönséges gyertyán, gyertyánfa

A gyertyán (közönséges gyertyán, Carpinus betulus, régiesen gyertyánfa) hazai erdeink ismert fája, a kertben pedig egyaránt jó egyedülálló díszfának és sövénynek. Fagytűrő, igénytelen, és a nyírást is jól viseli.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 8–24 °C, min. -28 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 15–25 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásVirágzásNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A gyertyán jellemzői

A gyertyán a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó lombhullató fa. Kis vagy közepes termetű, magassága 15–25 m, koronája általában 6–12 m széles. A törzse barázdált, gyakran görbe. A korona fajtától függően lehet gömbölyded, tojásdad vagy gúla alakú.

A levelei váltakozó állásúak, tojásdadok, 4–9 cm hosszúak, kétszeresen fűrészeltek, sötétzöldek. A feltűnő, párhuzamos erek miatt a levélfelület redőzöttnek látszik. Ősszel sárgára színeződnek.

Áprilisban és májusban jelennek meg a jellegtelen, szélporozta barkák: a hímek sárgák, a nővirágok zöldek. Az őszre érő, mindössze 7–8 mm-es kemény makkocska háromkaréjos, leveles buroklevélen ül. A termése és a sűrű lombja a kisebb madaraknak és emlősöknek táplálékot és menedéket ad, a levelein pedig lepkehernyók élnek.

Természetes elterjedési területe nagyjából Közép-, Kelet- és Dél-Európa, a Kaukázusig és Észak-Iránig. Természetes élőhelye a meleg, tölggyel és bükkel kevert síkvidéki erdő és a törmeléklejtők erdeje, nagyjából 1000 m magasságig.

Termesztés és gondozás

Fény és termőhely

A gyertyán teljes napfényben és félárnyékban is jól nő, az erdei, árnyékosabb körülményeket is elviseli. Mivel magasra nő, és a gyökérzete messzire terjed, ültetéskor hagyjunk neki bőven helyet, épülettől és kerítéstől is.

Öntözés

Közepes vízigényű fa. A fiatal fákat és az újonnan ültetett sövényt száraz időszakokban érdemes öntözni. Az idősebb példányoknak általában kevesebb törődés elég.

Talaj

A nedves, jó vízelvezetésű vályog- vagy homokos talajt kedveli, de a nehéz agyagot is megtűri. A talaj kémhatása széles sávban, nagyjából pH 4,5 és 7,5 között megfelel neki. A gyökérzete sekély és messzire terjed, ezért a talajt a fa körül ne bolygassuk feleslegesen.

Tápanyag-utánpótlás

Ha szükségesnek látjuk, a tápanyagot tavasz elején, márciusban és áprilisban pótoljuk.

Metszés és sövénynyírás

A gyertyán jól tűri az erős visszavágást, a csonkolást és a nyírást is, ezért kedvelt sövénynövény. A sövényt júliusban vagy augusztusban, késő nyáron érdemes nyírni.

Az idősödő fa ágai lecsüngenek, ez a természetes habitusa. Ha a koronát formában szeretnénk tartani, metsszük meg.

Ültetés

Ültetni márciusban, októberben vagy novemberben lehet. Az első időszakban a fiatal fát vagy a frissen ültetett sövényt száraz időben öntözzük.

Áttelelés

A gyertyán teljesen télálló, a legnagyobb hidegeket is kibírja: a becsült határ –28 °C, a tipikus hazai téli mélypont pedig kb. –20 °C. A nyugalmi időszaka november–februárra esik. A sövényben a száraz levelek télen is a növényen maradnak, ez a faj sajátossága, nem betegség.

Szaporítás

Magról vagy oltással szaporítható. A vetés ideje október–november. A magok gyakran két telet igényelnek a csírázáshoz, ezért érdemes rétegezni (sztratifikálni), vagy frissen elvetni, majd türelmesen várni.

Gyakori problémák

Ha a magok nem csíráznak, az általában a magok nyugalmi igényével magyarázható: friss vetéssel vagy rétegezéssel és sok türelemmel megoldható.

A lecsüngő ágak az idősödő fa természetes jellegzetességei. Metszéssel lehet a formát fenntartani.