Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) fehér virágokkal

Fotó: Mirela, CC0 1.0, iNaturalist

Fotó: Herbarium of the University of Coimbra (COI), CC BY 4.0, Wikimedia Commons

Fotó: AnRo0002, CC0, Wikimedia Commons

Fotó: AnRo0002, CC0, Wikimedia Commons

Fotó: Ptelea ( talk ) 17:55, 16 February 2010 (UTC), Public domain, Wikimedia Commons

Fotó: Ptelea ( talk ) 17:54, 16 February 2010 (UTC), Public domain, Wikimedia Commons

Sövénynövények Cserjék Díszfák Fűszernövények

Egybibés galagonya

Crataegus monogyna · Rosaceae

Az egybibés galagonya sűrű lombozatú, tövises cserje vagy kis fa, amely a hazai teleket gond nélkül elviseli. Sövénynek, madárbarát kertbe és szoliterfának egyaránt jó választás. Lassan nő, de hosszú évekig ad tavaszi virágot és őszi termést.

Fény: Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–24 °C, min. -31 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 3–10 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

Milyen növény az egybibés galagonya?

A Crataegus monogyna, magyarul egybibés galagonya vagy egyszerűen galagonya, a rózsafélék családjába tartozó lombhullató, évelő fa. Dúsan elágazó, tövises cserjeként vagy kis faként nő, magassága általában 3 és 10 méter között alakul. Növekedése lassú.

Levelei fordított tojásdad alakúak, mélyen karéjosak, 2–4 cm hosszúak, színük felül sötétzöld, alul halványabb. Késő tavasszal, májusban és júniusban nyílnak fehér, gyakran rózsaszínes, enyhén illatos virágai 5–25 virágú ernyős virágzatban, piros porzókkal. A termés apró, sötétpiros, körülbelül 10 mm-es, ovális áltermés, benne egy csonthéjas maggal.

Európában, Északnyugat-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Az eredeti területén kívül, például Észak-Amerika nyugati partvidékén is elvadult. Természetes élőhelye a bolygatott, félig nyitott terület, az erdőszél és a cserjesáv.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A napos helyet szereti, de a félárnyékot is jól tűri. Teljes napon és félárnyékban egyaránt jól érzi magát. Mivel -31 °C-ig fagytűrő, a hazai télen kint maradhat, külön védelem nélkül.

Sövénynek is használható, és a virágai a beporzóknak is hasznosak.

Öntözés

Mérsékelt vízigényű. A begyökeresedett növény szárazságtűrő, ezért ritkán kell öntözni. A talaj lehetőleg nedves, de jó vízelvezetésű legyen.

Talaj

Alkalmazkodó növény: a vályog-, agyag- és homoktalajt is elviseli, a meszes talajt is. Fontos, hogy a talaj jó vízelvezetésű maradjon.

Tápanyag-utánpótlás

Kevés tápanyagot igényel, a közepes termőképességű talaj elegendő. Ha mégis adsz tápanyagot, márciusban tedd.

Metszés

A sövényt virágzás után, például júniusban, vagy télen, januárban és februárban érdemes nyírni. A galagonyasövény hagyományos formálási módja a sövényfonás (hedgelaying).

Ültetés és vetés

Ültetni márciusban, októberben vagy novemberben érdemes. Magról októberben és novemberben vethető.

Áttelelés

Teljesen télálló. A nyugalmi időszaka januárban, februárban, novemberben és decemberben van, ilyenkor nincs vele teendő.

Szaporítás

Magról és oltással szaporítható. A magvetés és a szaporítás ideje októberben és novemberben van.

Szüret és felhasználás

A termést szeptemberben és októberben lehet szedni. A galagonyabogyó száraz, ezért főleg zselének, szirupnak vagy bornak dolgozzák fel. A fiatal levelek salátába kerülhetnek, a szirmok is ehetők.

A gyógynövényes hagyományban a galagonya ismert növény. Itt csak annyit érdemes tudni, hogy hagyományosan használják.

A bogyók télen a rigók és a csonttollúak eledelei, ők terjesztik a magot is.