Puszpáng
Buxus · Buxaceae
Más néven: puszpángok
A puszpáng (buxus) lassan növő, örökzöld cserje, amely sűrű, gömbölyded habitusával sövénynek és formára nyírt növénynek egyaránt kiváló. Könnyen gondozható, a hazai teleket is jól bírja, de a puszpángmoly és a gombás betegségek miatt érdemes rendszeresen ellenőrizni.
- Fény
- Félárnyék, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,6–6 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A puszpáng jellemzői
A puszpáng (Buxus, más néven buxus) a Buxaceae családba tartozó nemzetség. Sűrű, gömbölyded, többszárú, örökzöld cserjék vagy kisebb fák tartoznak ide, amelyek jól nyírhatók sövénnyé és különféle formákra. A növekedése lassú.
A levelek aprók, bőrszerűek, átellenesen állók, ovális vagy elliptikus alakúak, általában 1,5–5 cm hosszúak, élénk- vagy sötétzöldek. A levélcsúcs gyakran kicsípett, a fonákon pedig halványabb a középér.
Tavasszal, márciusban és áprilisban apró, krémsárga-zöldes virágai nyílnak, a porzós és a termős virágok ugyanazon a növényen vannak. Kissé kellemetlen szagúak, de a méheket vonzzák. A termés apró, 0,5–1,5 cm-es barna tok, benne több maggal.
A nemzetség fajainak többsége trópusi vagy szubtrópusi eredetű, de a hazai kertekben is jól ismert fajok nyugat- és dél-európai származásúak.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A puszpáng a félárnyékot, a szűrt fényt kedveli, de a teljes napot is elviseli. Télen a napsütés megbarníthatja a leveleket, ezért védettebb helyet érdemes választani.
A sűrű lombozat madaraknak ad menedéket, a szarvas és a nyúl általában elkerüli.
Öntözés
A megerősödött puszpáng viszonylag jól tűri a szárazságot, a közepes vízigényű növények közé tartozik. Hosszabb száraz időszakban, különösen az első évben, érdemes mulcsozni és öntözni.
A vízigénye júniustól augusztusig a legnagyobb, ilyenkor gyakrabban szükséges az öntözés.
Talaj és átültetés
Széles talajtartományban megél, legyen az vályog, agyag vagy homok, feltéve, hogy a víz elszivárog. A kedvező talaj-pH 5,5 és 7,2 között van. A nedves, de jó vízelvezetésű talajt szereti. A mulcs hűvösen tartja a gyökereket.
A cserepes példányokat márciusban vagy áprilisban érdemes átültetni.
Tápozás
A tápozás ideje március és április, vagyis a tavaszi növekedés kezdete.
Metszés
A sövényeket és a formára nyírt növényeket késő tavasszal, kora nyáron, vagyis májusban és júniusban érdemes nyírni. Ha szükséges, augusztusban könnyű igazító nyesés is jöhet.
A túl sűrű részeket ritkítsd ki, hogy jobban átjárja a levegő a lombot.
Ültetés
Ültetni tavasszal (március–április) vagy kora ősszel (szeptember–október) lehet. Ültetés után alaposan mulcsozz. A tőtávolság a fajtától és a felhasználástól függ.
Teleltetés
A puszpáng a legtöbb helyen fagytűrő, a legnagyobb hideget nagyjából –25 °C-ig bírja, ami a szokásos –20 °C körüli téli mélypontnál is alacsonyabb. A szeles, napos, kitett helyeken védd a téli naptól és széltől. Cserépben tartott példányoknál a gyökereket kell megóvni a kemény fagytól.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal, magról és bujtással. A szaporítás ideje júliustól szeptemberig tart.
Gyakori problémák
Kártevői közé tartozik a puszpángmoly, a puszpánglevél-aknázó, a puszpángtetű és a takácsatkák. Betegségei a puszpáng-hajtáspusztulás (box blight), a Volutella-fertőzés és a gyökérrothadás.
Ha a lombozat lerágott és szövedékes, a puszpángmoly hernyói a felelősek: szedd le kézzel, vagy kezeld Bacillus thuringiensis készítménnyel.
Barna foltok és levélhullás esetén gombás fertőzésre gyanakodhatsz: távolítsd el a beteg részeket, és javítsd a levegőzést.
A megbarnult levelek oka lehet a téli nap vagy a hideg szél. Ilyenkor segít a mulcsozás és a védett elhelyezés.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
A puszpáng macskákra, kutyákra és lovakra nézve mérgező, emberre enyhén mérgező. A mérgező részei a levelek és a szárak, hatóanyagai alkaloidok, köztük szteroid alkaloidok. Kutyáknál és macskáknál hányást és hasmenést okozhat. Lovaknál kólika, hasmenés, légzési elégtelenség és görcsök léphetnek fel. Emberben hányinger, hányás és szédülés jelentkezhet. Ez csupán tájékoztató jellegű információ, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; ha kétséged van, kérdezd meg állatorvosodat vagy orvosodat.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox

















































































