Leylandi ciprus

Cupressus leylandii · Cupressaceae

Más néven: leyland-ciprus, leylandii, ×Cupressocyparis leylandii, ×Cuprocyparis leylandii

A leylandi ciprus (más néven leyland-ciprus vagy leylandii) gyorsan növő, örökzöld tuja- és ciprusféle, amelyet leggyakrabban sövénynek ültetnek. Könnyen gondozható, de nagyra nő, ezért az ültetés helyét és a metszést előre érdemes végiggondolni.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–25 °C, min. -23 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 15–35 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

KiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A leylandi ciprus jellemzői

A Cupressus leylandii a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld fa. Kerti hibrid: a monterey-ciprus és a nootka-ciprus keresztezéséből jött létre Nagy-Britanniában, Walesben, 1888-ban. Vadon nem fordul elő, ezért természetes elterjedési területe sincs.

A fa 15–35 m magasra nő, növekedése gyors. Termete sűrű, felálló, oszlopos vagy szélesen piramisos, kontúrja sima és szimmetrikus, ágai felfelé törnek. Lombja zöld, szürkés árnyalatokkal, illatos.

Virága jellegtelen, szemmel láthatóan gyakorlatilag nem virágzik, és szinte steril. Termése apró, gömbölyű, sötétbarna toboz, átmérője 1–2 cm, nyolc pikkelyből áll, többnyire meddő. Magról nem terjed, így nem tekinthető inváziósnak, a gyors növekedés és a nagy méret miatt viszont könnyen okoz árnyékolást és szomszédvitát.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

Teljes napfényt kér. Napon marad sűrű a lombozata, az árnyékos alsó ágak viszont hajlamosak elhalni.

Gyökérzete viszonylag sekély, ezért a nagyra nőtt példányokat a szél vagy a hőség ki tudja dönteni. Telepítéskor számoljon a felnőtt magassággal, és tartson biztonságos távolságot a telekhatártól.

Öntözés

Közepes vízigényű növény. A fiatal egyedeket rendszeresen öntözni kell, amíg meg nem erősödnek.

A sekély gyökérzet miatt a forró, száraz nyár megviseli, ezért júniusban, júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni. A szárazságtűrése általában közepes.

Talaj

A legtöbb talajon megél az agyagostól a homokosig, a savanyútól a lúgosig, ha a talaj közepesen nedves és jó vízelvezetésű. Az ideális pH nagyjából 5,5 és 8,0 között van. Cserepes tartásra nem javasolt, ez a faj a kertbe való.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyag-utánpótlás ideje márciustól áprilisig tart, a növekedési időszak kezdetén.

Ültetés

A kisebb palántákat ősszel (szeptemberben, októberben) vagy tavasszal (márciusban, áprilisban) érdemes kiültetni. Hagyjon bőséges helyet, és ne ültesse a telekhatár közelébe, mert felnőttként nagyra nő.

A fiatal növényeket célszerű karóhoz kötni, hogy a sekély gyökerek ne engedjenek a szélnek.

Metszés

A sövényt májusban, júniusban és augusztusban lehet nyírni, évente egyszer-kétszer, enyhén. Kerülje az öreg, csupasz fába vágást, mert az ritkán hajt ki újra, bár a fa a csúcsának erős visszavágását elvileg tűri.

A legjobb módszer, ha keveset, de gyakran nyes, és a zöld lombnál marad.

Áttelelés

Fagytűrő, védelmet nem igényel. A leírt legalacsonyabb elviselt hőmérséklet −23 °C, a tipikus hazai téli mélypont pedig körülbelül −20 °C. Nyugalmi időszaka januártól februárig és novembertől decemberig tart.

Szaporítás

Dugványozással szaporítható, ennek ideje augusztus, szeptember és október.

Gyakori problémák

Kártevőként a zsákhordó lepke, a takácsatka, a levéltetű és a pajzstetű jelenhet meg. Betegségei közé tartozik a Seiridium- és a Botryosphaeria-rákbetegség, a gyökérrothadás és a tűlevélfoltosság.

Barna, elhaló foltok: ezt rákbetegség vagy szárazságstressz okozhatja. Messe ki az érintett ágakat, és száraz időszakban öntözzön.

Csupasz, barna belső rész: oka az árnyék vagy az öreg fába vágó erős metszés. Keveset és gyakran nyírjon, a zöld hajtásoknál maradva.

A fa kidőlése: a sekély gyökérzetű, nagy példányoknál fordul elő. Tartsa kezelhető magasságon, a fiatal növényeket pedig támassza ki.

A sűrű lombozat madaraknak nyújt fészkelő- és éjszakázóhelyet.