Taxus baccata
Taxaceae
Más néven: közönséges tiszafa
A közönséges tiszafa (Taxus baccata, más néven tiszafa) lassan növő, örökzöld tűlevelű fa, amely sövénynek és formára nyírt kerti alakoknak is kedvelt növény. Hidegtűrő, a magyar telet kint is átvészeli, a vizes talajt viszont nem szereti. A piros magköpenyen kívül minden része mérgező, ezért a háziállatoktól távol kell tartani.
- Fény
- Félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 8–24 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 8–20 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A közönséges tiszafa jellemzői
A tiszafa kúpos vagy piramisszerű koronájú örökzöld fa vagy nagy cserje, amely szélesen terülő koronát nevel. Magassága általában 8–20 m, szélessége 4,5–7,5 m. Nagyon hosszú életű, és jól tűri az erős nyírást, ezért topiariának és sövénynek is alkalmas.
Tűlevelei fényesek, laposak, sötétzöldek, 1–4 cm hosszúak, fonákjuk sárgászöld, és két sorban állnak az ágon. Virágot nem hoz: a kis gömb alakú porzós tobozok kora tavasszal, márciusban és áprilisban szórják a virágport, a magot termő nőivarú példányoktól külön fán. A mag körül élénkpiros, húsos magköpeny fejlődik. Természetes élőhelye a hűvös, meredek, meszes lejtők, a bükkösök és a sziklás talajok, ahol sűrű árnyékot vet.
Növekedése lassú, ezért a kívánt méret eléréséig türelem kell hozzá. Összességében könnyen ápolható növény.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A tiszafa napos helyen és félárnyékban érzi legjobban magát, de a mély árnyékot is elviseli. Ez ritka tulajdonság az örökzöldek között, így sövénynek árnyékosabb kertrészekbe is jó választás.
Válasszon védett, szélmentes helyet, mert a hideg téli szelek megviselhetik.
Öntözés
A tiszafa mérsékelt vízigényű, a nedves, de jó vízelvezetésű talajt szereti. A pangó vizet nem tűri. Az aszályt közepesen viseli, ezért száraz időszakban érdemes öntözni, különösen júniustól augusztusig, amikor a legtöbb vízre van szüksége.
Talaj
A nedves, tápanyagdús, homokos vagy vályogos talaj a megfelelő, semlegestől a meszes kémhatásig (pH 6–8). Nehéz, vizes talajban gyengén fejlődik, ezért ott javítsa a vízelvezetést, vagy válasszon szárazabb helyet.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje márciusban és áprilisban van, a növekedés kezdetén. A tiszafa tápanyagdús talajban fejlődik jól.
Metszés és nyírás
A tiszafa jól tűri az erős visszavágást. A sövényeket és a formára nyírt alakokat nyáron, júniustól augusztusig nyírja. Ha keményebben vissza kell vágni, azt késő tavasszal tegye.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, valamint szeptemberben és októberben lehet. Védett helyet és jó vízelvezetésű talajt válasszon.
A tiszafát tartsa távol a legelő vagy szabadon tartott haszonállatoktól, mert a magköpenyen kívül minden része mérgező.
Áttelelés
A tiszafa fagytűrő, akár -33 °C-ig elviseli a hideget, a szokásos -20 °C körüli téli mélypontot tehát jól átvészeli. A hideg téli széltől azonban érdemes védeni. Nyugalmi időszaka januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
A tiszafa szaporítható szárdugvánnyal és maggal. A dugványozás ideje augusztustól októberig tart, a vetést októberben és novemberben végezheti. Mivel a porzós és a magot termő virágok külön fán nyílnak, a magról nevelt fák nemét csak később lehet megismerni.
Gyakori problémák
A sárguló, pusztuló lombozat oka általában a vizes, rossz vízelvezetésű talaj. Ilyenkor javítsa a vízelvezetést, vagy ültesse át szárazabb helyre.
A sövényben megjelenő barna foltokat a téli szél vagy a szárazság okozhatja. Ez ellen védett hely és száraz időszakban rendszeres öntözés segít.
A madarak szívesen megeszik a magköpenyt, és ezzel terjesztik a magokat. A nyulak és a szarvasok a méreganyagokkal szemben bizonyos mértékig ellenállóak.

















































































