Madárberkenye

Sorbus aucuparia · Rosaceae

Más néven: kecskeberkenye

A madárberkenye (más néven berkenye vagy kecskeberkenye) könnyen nevelhető, fagytűrő fa, amely tavasszal krémfehér virágot, nyár végén élénk piros termést, ősszel pedig színes lombot hoz. A hűvös, nedves, napos helyet szereti, a hőséget és a szárazságot viszont rosszul viseli.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–22 °C, min. -36 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 5–15 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A madárberkenye jellemzői

A madárberkenye (Sorbus aucuparia) a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa. Európa nagy részén őshonos, Izlandtól és a Brit-szigetektől Oroszországig, de Ázsia és Észak-Afrika egyes részein is előfordul. Természetes élőhelyei a hegyoldalak, az erdőszélek, a fenyérek és a bolygatott talajok, ahol rövid életű úttörő fajként él.

Általában 5–15 méter magasra nő. Törzse karcsú, koronája laza, gömbölyded, és gyakran több törzzsel nő. Szárnyasan összetett, váltakozó állású levelei 9–15 fűrészes szélű levélkéből állnak, színük felül sötétzöld, alul szürkés. Ősszel a lombja gyakran sárgára, vörösre vagy lilára színeződik.

Májusban és júniusban krémfehér, apró virágokból álló, sűrű bogernyők nyílnak rajta, amelyeknek kellemetlen az illatuk. A termés kb. 1 cm-es, bogyószerű almatermés, élénk piros-narancssárga, augusztustól októberig érik. A gyökérzete mélyre hatol és messzire terjed, a fa pedig gyökérsarjakat is hajt.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A madárberkenye a teljes napfényt kedveli, de mérsékelt árnyékot is elvisel. A hűvös, nedves, napos helyen érzi jól magát. A forró, párás nyarakat nem szereti, ezért a könnyen átmelegedő, száraz helyet érdemes elkerülni.

Öntözés

A fa vízigénye mérsékelt, a szárazságot rosszul tűri. A talajt tartsuk nedvesen és hűvösen. Júniustól augusztusig, a nyári hónapokban öntözzük többet. A tömörödött talajt nem szereti.

Talaj

Nedves, savanyú, jó vízelvezetésű talajt kíván. A kedvező kémhatás nagyjából pH 5,0–6,5. Megfelel neki a vályog, a humuszos és az agyagos talaj is, ha nem tömörödik, és nem melegszik át.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyag-utánpótlás ideje március–április.

Metszés

A metszést januárban–februárban, illetve novemberben–decemberben végezzük, a fa nyugalmi idején. Ha a hajtásvégeken megperzselődött leveleket látunk, a tűzelhalás gyanúja áll fenn. Ilyenkor a sérült hajtásokat jóval a károsodott rész alatt vágjuk ki.

Ültetés

Ültetni márciusban–áprilisban vagy októberben–novemberben érdemes. Válasszunk hűvös, nedves, napos helyet, távol a forró, párás nyári körülményektől. A talaj legyen laza, ne tömörödjön.

Telelés

A madárberkenye hideg éghajlaton is teljesen télálló, akár –36 °C-ot is kibír, így a szokásos –20 °C körüli téli mélypont sem jelent gondot. Külön téli védelemre nincs szükség.

Szaporítás

A szaporítás és a vetés ideje október–november.

Gyakori problémák

A leggyakoribb kártevők a levéltetvek, a fűrészdarazsak, a pajzstetvek és a fúrólárvák. A betegségek közül előfordulhat tűzelhalás, varasodás, kéregrák, gyökérgolyva, lisztharmat és rozsda.

Ha a fa lombja lehullik, varasodásra gyanakodhatunk. Ilyenkor szedjük össze a lehullott leveleket, és gondoskodjunk jobb légmozgásról. Ha a fa forró, száraz helyen satnyul, a hő és a tömör talaj lehet az ok. Ültessük hűvös, nedves, laza talajba.

Termés és felhasználás

A termést szeptemberben–októberben szedjük. Nyersen keserű, ezért fagyasztással vagy főzéssel szelídíthető. Ezután készülhet belőle zselé, lekvár, szirup, bor, vadhúsok mellé pedig köretként is felhasználható.

A termést hagyományosan légúti panaszokra, megfázásra, reumára és köszvényre használták. A fa a beporzóknak is jó, a gyümölcsét sok madárfaj megeszi, így az énekesmadaraknak is hasznos.