Őszibarack

Az őszibarack teljes napfényt igényel: a legjobb növekedéshez és termésképzéshez naponta legalább 6 óra közvetlen napsütés kell neki. Válasszon védett, jó légmozgású helyet, ahol a hideg levegő nem reked meg. Ez azért fontos, mert a korán nyíló virágokat a tavaszi fagyok veszélyeztetik.

Vízigénye közepes. A talajt tartsa egyenletesen nedvesen, de jó vízelvezetés mellett. Száraz időszakban öntözze alaposan, mélyen, különösen a termés fejlődése idején. A naptár szerint júniusban, júliusban és augusztusban kell a szokásosnál több vizet adni.

A legjobb a tápanyagban és szerves anyagban gazdag, nedves, de jó vízelvezetésű vályogtalaj. Megél homokos és agyagos talajon is, de a nehéz, pangóvizes helyeket kerülje. A 6,0 és 7,5 közötti pH-értékű talaj ideális. Mélyre hatoló gyökérrendszere télen is tovább növekszik.

Márciusban és áprilisban, a növekedés megindulásakor adjon kiegyensúlyozott műtrágyát vagy komposztot. Késő nyáron és ősszel ne műtrágyázzon.

Évente metsszen, februárban vagy márciusban, a tél végén vagy kora tavasszal. A cél a nyitott, erős vázszerkezet. Ha szeretné, egy törzsre nevelheti. Távolítsa el a száraz és a keresztbe növő ágakat.

A csupasz gyökerű fákat késő ősszel vagy kora tavasszal ültesse, vagyis a naptár szerint márciusban, áprilisban, októberben vagy novemberben. Napos, védett, jó légmozgású helyet válasszon. Az őszibarack magról is nevelhető, a vetés ideje október és november.

A fa szabadban áttelel: a legalacsonyabb elviselt hőmérséklet nagyjából −25 °C, ami meghaladja a szokásos −20 °C körüli téli mélypontot. A téli nyugalmi időszak januárra, februárra, novemberre és decemberre esik. A terméshez a fának hidegre van szüksége, nagyjából 7 °C alatti téli hőmérsékletre.

A gyengébb pont a virágzás. A virágokat és rügyeket márciusban és áprilisban kell védeni a késő tavaszi fagyoktól, például takarással.

Oltással és maggal szaporítható. A naptár szerint a szaporítás ideje júliusban és augusztusban van, a magvetés pedig októberben és novemberben.

Rügy- és virágvesztés: oka a késő tavaszi fagy vagy a nagyon hideg tél. Védekezésül ültesse védett helyre, válasszon később nyíló fajtát, és fagyveszélykor takarja le a fát.

Kunkorodó, vörösödő levelek: a tafrinás levélfodrosodást okozó gomba áll mögötte. Kezelje a fát nyugalmi időszakban gombaölő szerrel, és a lombot igyekezzen szárazon tartani.

Gyantafolyás a törzsről: fúró kártevő vagy sérülés jele lehet. Távolítsa el a kártevőt, védje a törzset, és kerülje a sebzést.

A gyakori kártevők közé tartozik a törzset károsító fúrólepke, a keleti gyümölcsmoly, a gyökérgubacs-fonálféreg, az atka és a levéltetű. Betegségei közül a tafrinás levélfodrosodás mellett a monília (barnarothadás) és a baktériumos foltosodás ismert.

A termés júliustól szeptemberig érik. Fogyasztható frissen, befőzve, sütve vagy tartósítva. A termésen kívül más részét ne fogyassza.