Cseresznyefa
Prunus avium · Rosaceae
Más néven: madárcseresznye, vadcseresznye
A cseresznyefa (Prunus avium), más néven cseresznye, madárcseresznye vagy vadcseresznye, lombhullató fa, amely teljesen télálló, ezért Közép-Európa fagyos telein is kint maradhat. Teli napot, mély, jó vízelvezetésű talajt és tavasszal védett helyet kér. Virágát a méhek szeretik, termését júniusban és júliusban lehet szüretelni.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 5–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A cseresznyefa jellemzői
Fiatalon kúp alakú, egyenes törzsű fa, idősebb korában koronája gömbölyűvé és szabálytalanná válik. A levelei váltakozó állásúak, egyszerűek, ovális, hegyes végűek, 7-14 cm hosszúak, szélük fűrészes, a levélnyélen két-öt vöröses mirigy ül. Ősszel sárgára, narancsra, pirosra vagy rózsaszínre színeződhetnek.
Áprilisban és májusban nyílik. A tiszta fehér, ötszirmú virágok 2,5-3,5 cm szélesek, két-hat virágú csoportokban jelennek meg az új levelekkel együtt, enyhén illatosak, beporzásukat méhek végzik. A termés 1-2,5 cm-es csonthéjas, éretten sárga, piros vagy sötétlila, egyetlen kemény maggal.
Európában, Anatóliában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, a Brit-szigetektől Marokkóig, a Kaukázusig és Észak-Iránig. Kertekből időnként elvadul.
Termesztés és gondozás
Fényigény és elhelyezés
A cseresznyefa teli napot igényel, a jó termésképzéshez ez elengedhetetlen. Válasszunk védett helyet, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágbimbókat.
Öntözés
Mérsékelt vízigényű. A nedvességet megtartó, de jó vízelvezetésű talajt szereti, a pangó vizet nem tűri. A fiatal fákat száraz időszakokban öntözzük. A naptár szerint májusban, júniusban és júliusban érdemes több vizet adni.
Talaj
Mély, tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén lúgos talajban érzi jól magát, a pH-értéke nagyjából 6,0 és 7,5 közötti legyen. A vályogos, humuszban gazdag, nedves, de jól vízáteresztő talaj a megfelelő.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagot márciusban és áprilisban adjunk.
Metszés
A metszést júliusban és augusztusban végezzük. A baktériumos ágelhalás (bakteriális rák) miatt érdemes száraz nyári időben dolgozni, a fertőzött fás részeket pedig távolítsuk el.
Ültetés és vetés
Ültetni márciusban, októberben vagy novemberben lehet. Válasszunk napos, védett helyet, ahol a virágzás idején kisebb a fagykár esélye. Magról októberben lehet vetni.
Áttelelés
A cseresznyefa teljesen télálló, a legnagyobb veszélyt a késő tavaszi fagy jelenti a virágbimbókra. Áprilisban és májusban, virágzáskor fagyvédelemre lehet szükség, ilyenkor fátyolfóliával takarhatjuk be a fát. A nyugalmi időszak januárra, februárra, novemberre és decemberre esik.
Szaporítás
Szaporítható oltással és magról. A naptár szerint januárban, februárban és augusztusban érdemes szaporítani.
Gyakori problémák
A kártevők közül levéltetvek, gyümölcslegyek, cseresznyedarazsak és pajzstetvek jelenhetnek meg. A betegségek közül előfordulhat baktériumos rák, moniliás gyümölcsrothadás, fekete csomóbetegség, levélfoltosság, lisztharmat, lyukacsosfoltosság, gyökérgolyva, gyökérrothadás és varasodás.
Virágok vagy bimbók elhalása: késő fagy okozza, védett helyre ültetéssel és fátyolfóliával előzhető meg.
Gyantafolyás az ágakon, ágelhalással: baktériumos rák, száraz nyári időben metsszünk, a beteg fát távolítsuk el.
A fán rothadó termések: moniliás gyümölcsrothadás, szedjük le a mumifikálódott gyümölcsöket, és javítsuk a levegőzést.
A madarak elviszik a termést: hálózzuk le a fát.
Szüret és felhasználás
A szüret júniusban és júliusban esedékes. Az érett termés frissen és főzve is fogyasztható. Feldolgozás előtt távolítsuk el a magokat, mert a magok belseje ciánvegyületeket tartalmaz.
A virágzó fa a méheknek és más beporzóknak is táplálék, a levelein lepkehernyók élnek, a termést madarak és mókusok eszik.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
A cseresznyefa macskákra, kutyákra és lovakra mérgező, az emberre enyhén mérgező. A mérgező részek: levelek, virágok, magok, szárak és a zöld termés. A hatóanyagok ciánglikozidok, köztük amigdalin és prunazin. A ciánmérgezés jelei: kitágult pupilla, nehézlégzés, zihálás, téglavörös íny, gyengeség, görcsök és sokk. Ez kizárólag tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén kérdezzünk meg állatorvost vagy orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox

































































