Diófa

Juglans regia · Juglandaceae

Más néven: dió, közönséges dió, királydió

A diófa (Juglans regia), más néven dió, közönséges dió vagy királydió, nagy termetű, lombhullató fa, amely ehető diót terem, és egyben díszfaként is szolgál. Gyorsan nő, a hazai telet kifagyás nélkül bírja, de sok napfényt és mély talajt igényel. Az alábbiakban az ültetéstől a szüretig összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 12–28 °C, min. -22 °C
Nehézség: Közepesen igényes
Magasság: 10–25 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításFagyvédelemNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A diófa jellemzői

A diófa nagy, szétterülő fa, széles, gömbölyded koronával és rövid törzzsel. Magassága 10–25 m, koronájának szélessége 8–18 m lehet, növekedése gyors. Délnyugat- és Közép-Ázsiában, valamint Délkelet-Európában őshonos, Törökországtól és a Kaukázustól Iránon át a nyugati Himalájáig. A pontos természetes elterjedési területe a nagyon régi termesztés miatt nem tisztázott. Hegyvidéki erdőkben és völgyekben él, Közép-Ázsiában 1000–2000 m magasságban nagy állományai vannak.

A levele váltakozó állású, szárnyasan összetett, 20–45 cm hosszú, 5–9 hosszúkás levélkével. Összedörzsölve illatos, tavasszal későn hajt ki, vörösesbarnán. Ősszel sárgára színeződik. A porzós virágok 5–10 cm-es, csüngő barkák, a termős virágok apró, a hajtás csúcsán álló csoportokban ülnek. Mindkettő jelentéktelen, sárgászöld, és májusban–júniusban nyílik.

A termés gömbölyű, zöld, húsos burokban ülő dió. A burok ősszel megbarnul és felreped. A termesztett fák diójának héja vékony, redőzött, a mag ehető.

Termesztés és gondozás

Fény és helyválasztás

A diófának teljes napfény kell, az árnyékot nem tűri. Válasszunk napos, védett helyet, és számoljunk a fa méretével: a javasolt térköz körülbelül 10 m. Mivel hatalmasra nő, kis kertbe nem ideális.

Öntözés

A diófa az egyenletesen nedves, jó vízelvezetésű talajt szereti. A fiatal fákat száraz időszakokban rendszeresen öntözzük, június és augusztus között többet. A szárazságot közepesen viseli. A vizenyős vagy szegény talajt nem tűri.

Talaj

Mély, tápanyagban gazdag, agyagos-vályogos talajban érzi jól magát, amely sok szerves anyagot tartalmaz. A talaj kémhatása 6 és 8 közötti lehet. Fontos, hogy a talaj nedves, de jó vízelvezetésű legyen.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyag-utánpótlás ideje március–április, tavasszal. A fa számára a mély, szerves anyagban gazdag talaj a legfontosabb.

Metszés

A diófát csak enyhén metsszük, nyár közepén, júliusban–augusztusban. A késő téli vagy tavaszi metszés erős nedvfolyást okoz. Elegendő az elhalt és egymást keresztező ágakat eltávolítani.

Ültetés

A fiatal fát ősszel (október–november) vagy tavasszal (március–április) ültessük, napos, védett helyre, mély talajba, és hagyjunk bőven helyet a növekedésnek. A diófának mély főgyökere van, ezért nehezen ültethető át, így érdemes már elsőre a végleges helyére tenni.

Áttelelés

A diófa fagytűrő, a leghidegebb telet is kibírja (a minimum körülbelül –22 °C). A fiatal fákat és a tavaszi virágzatot viszont védeni kell a késői fagyoktól, ez április–májusban aktuális. A fa nyugalmi időszaka január–február, valamint november–december.

Szaporítás

A diót magról vagy oltással lehet szaporítani. A vetés ideje október–november. Az oltás ideje február–március, illetve augusztus.

Szüret és felhasználás

A diót szeptemberben–októberben szüreteljük, amikor a zöld burok megbarnul és felreped. A magot nyersen vagy pirítva esszük, süteményekbe tesszük, vagy olajat sajtolunk belőle. Zsírban, fehérjében és ásványi anyagokban gazdag.

A fa a kert élővilágának is hasznos: lepkehernyók tápnövénye, a diót pedig mókusok és madarak is eszik.