Japán szilva
Prunus salicina · Rosaceae
Más néven: japánszilva
A japán szilva (más néven japánszilva, Prunus salicina) kis termetű, lombhullató gyümölcsfa, amely kora tavasszal fehér virágtengerbe borul, nyár végén pedig ehető termést hoz. A hazai teleket szabadban átvészeli, a legnagyobb veszélyt a késő tavaszi fagyok jelentik a virágaira. A legtöbb fajtához megporzópartner is kell.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -28 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 4–12 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A japán szilva jellemzői
A japán szilva a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, kis termetű, gömbölyded koronájú fa, bíborosan vörösesbarna ágakkal. Magassága 4–12 m, szélessége 3–6 m lehet, növekedése mérsékelt.
Levelei egyszerűek, hosszúkásak vagy keskenyen fordított tojásdad alakúak, 6–12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, felül sötétzöldek és fényesek. Fehér, öt szirmú, nagyjából 2 cm átmérőjű virágai hármasával nyílnak kora tavasszal, a levelekkel együtt vagy még előttük.
Természetes élőhelye Kína (Tajvant is beleértve), az orosz Távol-Kelet, Mandzsúria és Vietnam: ritkás erdők, erdőszélek, bozótosok, ösvények mentén és hegyvidéki völgyek patakpartjain, 200–2600 m magasságban. Ma már világszerte termesztik. Kertben a gondozása közepesen nehéz.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A bő termés érdekében a legjobb a teljesen napos hely, de némi félárnyékot is elvisel. Válasszunk védett, napos sarkot, mert a kora tavaszi virágzás fagyérzékeny.
Öntözés
A japán szilva vízigénye mérsékelt. Júniustól augusztusig, a melegebb hónapokban érdemes többet öntözni, hogy a talaj nedves maradjon, de ne álljon benne a víz.
Talaj
A termékeny, nedves, de jó vízelvezetésű vályogtalajt kedveli. A savanyú és a meszes kémhatást egyaránt elviseli.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje márciustól áprilisig tart, a vegetáció indulásakor.
Metszés
A metszés ideje júliustól augusztusig tart.
Ültetés
Ültessük ősszel (októberben, novemberben) vagy kora tavasszal (márciusban, áprilisban), napos, védett helyre.
A legtöbb fajta megporzópartnert igényel, ezért a vásárlás előtt érdemes megnézni, melyik fajta porozza be a kiválasztottat. Virágai a méheknek és más beporzóknak is táplálékot adnak.
Áttelelés
A japán szilva télálló, nagyjából –28 °C-ig bírja, így a szokásos hazai téli mélypontokat (kb. –20 °C) szabadban átvészeli. A nyugalmi időszaka novembertől februárig tart.
A korai virágzás viszont sérülékeny: márciusban és áprilisban figyeljünk a késő tavaszi fagyokra, és szükség esetén védjük a virágzó fát.
Szaporítás
Oltással és maggal szaporítható. Az időzítés a naptár szerint januárra és augusztusra esik.
Szüret és felhasználás
A termés júliustól szeptemberig érik. Az érett gyümölcs frissen fogyasztható, lekvárnak és aszalásra is használják. A magját ne együk meg.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
A fa levelei, szárai és magja (a csonthéj magva) cianogén glikozidokat tartalmaznak. Macskákra, kutyákra és lovakra mérgező, emberre enyhén mérgező. A megfonnyadt levelek és az összetört magok ciánt szabadítanak fel; a tünetek: kitágult pupillák, nehézlégzés, téglavörös íny és sokk. Ez kizárólag tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén kérdezzük meg az állatorvost vagy az orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox









































































