Kajszibarack
Prunus armeniaca · Rosaceae
Más néven: kajszi, kajszifa, Armeniaca vulgaris, sárgabarack
A kajszibarack (Prunus armeniaca), közkeletű nevén kajszi vagy kajszifa, a hazai éghajlaton szabadban is áttelel. A korai virágzása miatt viszont a késő tavaszi fagy jelenti a fő kockázatot. Napos, védett helyen, rendszeres nyári metszéssel gondozva hozza a legjobb termést.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 4,5–12 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A kajszibarack jellemzői
A kajszibarack a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa. Kisebb termetű, koronája széles, sűrű és szétterülő, ágai alacsonyan indulnak. A mérete jellemzően 4,5–12 m között alakul, növekedése közepes ütemű.
A levelei tojásdadok, finoman fogazottak, zöldek, 5–9 cm hosszúak, tövük kerek, csúcsuk hegyes. A levéllemez tövén két apró mirigy ül.
A virágai illatosak, ötszirmúak, 2–4 cm szélesek, fehérek vagy rózsaszínek. Egyesével vagy párban nyílnak, még a lombfakadás előtt, márciusban és áprilisban. A korai virágzás a méheknek és a lepkéknek is táplálékot ad. A kajszi őshazája Közép-Ázsia és Kína, de a korai termesztés miatt az eredeti elterjedési területe nem határozható meg pontosan.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A kajszibarack teljes napfényt igényel, mert csak így terem jól. Válasszunk védett, fagymentes helyet, és kerüljük a mélyedéseket, ahol megáll a hideg levegő.
A fa kifejlett méretére készüljünk: járdától és csővezetéktől legalább 3 m távolságot hagyjunk.
Öntözés
A kajszi közepes vízigényű. Amíg a fa begyökeresedik, valamint a termés fejlődése idején tartsuk egyenletesen nedvesen a talajt, de ne engedjük, hogy megálljon a víz.
Fokozottabban júniustól augusztusig öntözzünk.
Talaj
A jó vízelvezetésű, nedvességtartó vályogtalajt kedveli, de a homokos és az agyagos talajt is elviseli. A semleges vagy enyhén meszes kémhatást kedveli, a pH-ja nagyjából 6,0 és 8,0 között lehet.
Tápanyag-utánpótlás
A kajszit márciusban, a növekedés megindulása előtt érdemes tápanyaggal ellátni.
Metszés
A kajszibarack rendszeres metszést igényel, hogy egészséges maradjon és szép termést hozzon. A metszést júliusban és augusztusban végezzük, mert nyáron kisebb az esélye, hogy a kórokozók a sebeken keresztül bejussanak.
A fertőzött ágakat távolítsuk el, és a munkát száraz nyári időben végezzük.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, októberben és novemberben lehet. Védett, fagymentes helyre ültessük, és kerüljük a fagyzugos mélyedéseket. Az ültetésnél vegyük figyelembe, hogy a fa később széles koronát nevel.
Áttelelés és fagyvédelem
A kajszifa fagytűrő, és a hazai teleken kint maradhat. A nyugalmi időszaka jellemzően januárra, februárra, valamint novemberre és decemberre esik.
A gondot a korán nyíló virág jelenti, mert a késői fagy könnyen megárt neki. Ezért érdemes későn virágzó fajtát és védett helyet választani. A fagyvédelem márciusban és áprilisban fontos.
Szaporítás
A kajszibarackot oltással vagy magról lehet szaporítani. Ennek ideje július és augusztus.
Gyakori problémák
A kajszit leggyakrabban a moniliás gyümölcsrothadás, a bakteriális rákbetegség, a lyukacsosodás (kilyukadás) és a gyantafolyás (gumózis) támadja.
Virág- vagy éretlenterméskárt általában a késő tavaszi fagy okoz. Megelőzésként ültessünk védett helyre, és válasszunk későn virágzó fajtát.
Ha gyanta szivárog, és ágak száradnak el, rák vagy gombás betegség állhat a háttérben. Ilyenkor száraz nyári időben metsszünk, és távolítsuk el a fertőzött fát.
A rothadó gyümölcs moniliára utal. Szedjük le a mumifikálódott termést, és gondoskodjunk jobb szellőzésről.
Szüret és felhasználás
A kajszi júliusban és augusztusban érik. Az érett gyümölcs húsát fogyaszthatjuk frissen, aszalva vagy tartósítva, de lekvárrá is főzhetjük.
A magok cianidvegyületeket tartalmaznak, ezért nem szabad összetörni vagy megenni őket.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
A kajszibarack magja, levele és szára mérgező macskára, kutyára, lóra és emberre is. A mérgező anyagok a cianogén glikozidok. A tünetek cianidmérgezésre utalnak: élénkpiros íny, kitágult pupilla, nehézlégzés, lihegés és sokk. A legveszélyesebbek a megfonnyadt levelek. Ez a tájékoztatás csak információ, nem állatorvosi vagy orvosi tanács. Kétség esetén kérjük ki az állatorvos vagy az orvos tanácsát.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox









































































