Törökmogyoró

Corylus colurna · Betulaceae

Más néven: török mogyoró, mogyorófa

A törökmogyoró (más néven török mogyoró vagy mogyorófa, latinul Corylus colurna) lassan növő, egyenes törzsű, nagy lombhullató fa. Teljesen fagytűrő, a szárazságot is jól bírja, ezért kevés gondozással beéri, de fontos a megfelelő hely és a fiatal korban történő ültetés.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Alacsony
Hőmérséklet: 10–25 °C, min. -30 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 15–30 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

Milyen fa a törökmogyoró?

A törökmogyoró a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozik. Őshazája Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia: a Balkán déli része, Észak-Anatólia, a Kaukázus és esetleg Észak-Irán. Hegyi erdőkben él, nagyjából 100 és 1700 méter között, főleg sekély, tápanyagszegény mészkőtalajon, melegkedvelő tölgyesekben, magasabban bükk mellett.

A fa 15–30 m magasra nő, koronája 6–10 m széles. Fiatalon keskeny, kúpos a koronája, idősebb korában szélesebb és szabálytalanabb lesz, az erős főágak vízszintesen állnak. A növekedése lassú.

A levelek egyszerűek, váltakozó állásúak, 7–13 cm hosszúak, széles tojásdadok, fényes élénkzöldek és szőrösek, a szélük durván kétszeresen fűrészes vagy kissé karéjos. Ősszel sárgára színeződnek.

A fa egylaki. A halványsárga, 5–10 cm-es barkák késő télen, kora tavasszal, lombfakadás előtt jelennek meg (februárban, márciusban). A női virágok aprók, csak élénkpiros bibeszálaik látszanak. A termés 1–2 cm-es mogyoró nagyon kemény héjjal, puha, tüskés-sertés buroklevélben, 3–8 darabos, szoros csoportokban.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A törökmogyoró fényigényes, teljes napon érzi legjobban magát, némi félárnyékot is elvisel. Nagy kertbe, parkba való: kb. 8 m-es térközt érdemes hagyni neki, és a koronának is sok hely kell.

A lehulló barkák, buroklevelek és mogyorók miatt ne ültessük burkolt felület fölé.

Öntözés

Begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, a levegő alacsony páratartalma sem zavarja. Rendszeresen csak az ültetést követő első években kell öntözni.

Talaj

Alkalmazkodó fa: a vályog-, homok-, agyag- és meszes talajt is elfogadja, a szegény, köves vagy tömörödött földet is. Természetes élőhelyén mészkövön nő. A talaj legyen üde, de jó vízelvezetésű.

Tartósan cserépben nem tartható.

Ültetés

Fiatal fát ősszel (októberben, novemberben) vagy tavasszal (márciusban, áprilisban) ültessünk napos helyre, a nagy koronának elegendő hellyel.

Idősebb korban rosszul viseli az átültetést, ezért érdemes kis, fiatal példányt választani, és a helyét végleg jól kiválasztani.

Metszés

Alig igényel metszést. Télen, januárban–februárban távolítsuk el a száradt vagy keresztbe növő ágakat, és hagyjuk meg a természetes központi vezérhajtást.

Áttelelés

Teljesen fagytűrő, védelemre nincs szüksége. Akár –30 °C-ot is kibír, ami jóval a tipikus hazai téli mélypont (kb. –20 °C) alatt van.

Szaporítás

Magról, oltással vagy bujtással szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje október–november.

Gyakori gondok

Szemetelés: a sok barka, buroklevél és mogyoró a burkolatra hullik. Ne ültessük burkolt felület fölé, és söpörjük rendszeresen.

Rosszul megeredő fa: az idősebb példányok rosszul viselik az átültetést. Kis, fiatal fát ültessünk.

Levélkárosítás: a japán bogár rágja a leveleket. Kézi gyűjtéssel védekezhetünk, erős fertőzésnél kezelni kell.

Termés és hasznosítás

A mogyorók szeptemberben–októberben érnek. Ehetők, ízük a közönséges mogyoróéra emlékeztet, jól eltarthatók, de kicsik és nagyon kemény a héjuk, ezért gazdasági jelentőségük csekély.

A kertben főleg díszfa. A korai barkák pollent adnak a rovaroknak, a mogyorót pedig kisemlősök és madarak eszik.