Cserszömörce

A cserszömörce a teljes napsütést szereti, a félárnyékot is elviseli. Árnyékban a bíbor levelű fajták hajlamosak elzöldülni, ezért ezeket mindenképp a legnaposabb helyre tegyük.

Kerti cserjeként, szabadon álló példányként vagy sövényben is jól mutat. Erkélyre nem ajánlott, mert nagyra nő.

Az öntözési igénye alacsony. A fiatal növényeket érdemes öntözni, a begyökeresedett cserjék viszont nagyon jól tűrik a szárazságot. Ne tartsuk tartósan nedvesen a talajt, mert a nedves talaj a verticilliumos hervadásnak kedvez.

Szinte bármilyen jó vízelvezetésű talajban megél. A szegény, száraz, meszes, kavicsos talajon is jól fejlődik, a pH-tartományt tágan tűri, nagyjából 6 és 8 között. A lényeges feltétel a jó vízáteresztő talaj.

Ültessük napos helyre, jó vízelvezetésű talajba. A tavaszi időszak (április, május) és az ősz (szeptember, október) egyaránt megfelelő. Rostos gyökérzete miatt könnyen átültethető.

A metszést februárban vagy márciusban, késő télen végezzük. Ha a virágzást szeretnénk megtartani, elég a cserje enyhe ritkítása.

Ha a lombdísz a fontosabb, vagy a cserjét fel kell fiatalítani, 15-20 cm-re vissza lehet vágni. Ebben az évben viszont nem lesz virágzás.

A cserszömörce gyantás nedve érzékeny embereknél bőrkiütést okozhat, ezért metszéskor viseljünk kesztyűt és hosszú ujjú ruhát.

A cserszömörce fagytűrő, védelemre nincs szüksége. A téli nyugalmi időszak nagyjából novembertől februárig tart.

Szaporítható szárdugvánnyal, maggal és bujtással. A szaporításra jellemzően a június és július az alkalmas időszak.

Ha a bíbor levelek zöldülnek, a növény valószínűleg túl sok árnyékot kap. Ültessük vagy vigyük teljes napsütésre.

A hirtelen elhaló, lankadó ágak verticilliumos hervadásra utalhatnak. Távolítsuk el az érintett hajtásokat, és kerüljük a nedves talajt.

A betegségek közül említést érdemel még a rozsda és a levélfoltosság.

A tollas virágzat vágott virágként is használható. A fáját hagyományosan sárga festék nyerésére használták (angolul young fustic). Ehetőként nem tartják számon.