Virágzó bangita (viburnum) cserje fehér virágzattal

Fotó: Tom Norton, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Alina Bryleva, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Alina Bryleva, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Tom Norton, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Mary Krieger, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Mary Krieger, CC BY 4.0, iNaturalist

Cserjék Sövénynövények Díszfák

Bangita

Viburnum · Viburnaceae

Más néven: bangitafélék

A bangita, más néven viburnum, könnyen nevelhető, fagytűrő cserje, amely tavasszal fehér, krémszínű vagy rózsaszín virágokat hoz. Egyes fajai illatosak, ősszel pedig vörös és lila lombszínével, majd bogyóival díszít. Kertben cserjeként, sövénynek és kisebb díszfaként is használható.

Fény: Teljes napsütés, Félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–24 °C, min. -25 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 1–5 m

Fajok és fajták

Téli bangita

Viburnum tinus

Napfény vagy félárnyék
Közepes

Kányabangita

Viburnum opulus

Teljes napsütés
Közepes

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

KiültetésÁtültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A bangita jellemzői

A Viburnum nemzetség a mérsékelt égövön őshonos, néhány faja azonban trópusi hegyvidékeken is él Dél-Amerikában és Délkelet-Ázsiában, valamint az észak-afrikai Atlasz-hegységben. Évelő cserje, általában felálló vagy gömbölyded termetű, alkalmanként kis fává fejlődik.

Levelei átellenesen állnak, egyszerűek, szélük lehet ép, fogazott vagy karéjos. A hidegebb éghajlatú fajok lombhullatók, a melegebb égövi fajok többsége örökzöld. Ősszel a lomb vörösre vagy lilára színeződik.

A virágok aprók, ötszirmúak, 5-15 cm széles ernyős virágzatban nyílnak. Egyes fajoknál feltűnő, meddő szélső virágok is megjelennek, és néhány faj erősen illatos. A termés egymagvú csonthéjas, kerek vagy ovális, színe piros, lila, kék vagy fekete lehet.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A bangita napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát. Fagytűrő: a leírás szerint az elviselt legalacsonyabb hőmérséklet nagyjából -25 °C, ami a hazai tipikus téli mélypontnál (-20 °C) is alacsonyabb, ezért a szabadban áttelelhet.

A virágzás és a termésdíszítés miatt sövénynek és szoliter cserjének egyaránt jó választás.

Öntözés

A bangita mérsékelt vízigényű. Júniustól augusztusig, a nyári melegben érdemes többet öntözni, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen.

Talaj

Nedvességtartó, mégis jó vízelvezetésű talajt kedvel. Ha cserépben neveljük, az átültetés ideje március.

Tápanyag-utánpótlás

Tápanyagot márciusban és áprilisban érdemes adni, a növekedés beindulásakor.

Ültetés

Ültetni márciusban, áprilisban vagy októberben lehet. Az ültetéshez válasszunk napos vagy félárnyékos helyet, nedves, de jó vízelvezetésű talajjal.

Metszés

A bangitát virágzás után kell metszeni, a kalendárium szerint májusban és júniusban. Ilyenkor távolítsuk el az elhalt és egymást keresztező ágakat. A téli virágzású fajtákat is a virágzás után metsszük.

Szaporítás

A bangita szaporítható szárdugvánnyal, bujtással és maggal. A szaporítás ideje június és július.

Pihenőidő és áttelelés

A növény nyugalmi időszaka novembertől februárig tart. Fagytűrő, így a szabadban telel.

Hasznosítás

Néhány faj termését, például a V. lentago bogyóit nyersen vagy lekvárként fogyasztják, sok más faj termése azonban enyhén mérgező, ezért fogyasztás előtt mindig azonosítsuk pontosan a fajt. A madarak szívesen eszik a bogyókat, a levelekkel pedig sok lepke- és pillangólárva táplálkozik. A virágok a beporzókat is vonzzák.

Hagyományosan egyes fajok kérgét görcsoldóként és asztma ellen használták.