Ecetfa (Rhus typhina) vörös őszi lombbal és felálló, szőrös terméscsoportokkal

Fotó: The original uploader was Muggwort17 at English Wikipedia ., Public domain, Wikimedia Commons

Fotó: Sciencia58, CC0, Wikimedia Commons

Fotó: Sciencia58, CC0, Wikimedia Commons

Fotó: Dguendel, CC BY 3.0, Wikimedia Commons

Fotó: Leanne Pearson, CC0 1.0, iNaturalist

Fotó: AnRo0002, CC0, Wikimedia Commons

Cserjék Díszfák

Ecetfa

Rhus typhina · Anacardiaceae

Más néven: torzsás szömörce, ecetszömörce, amerikai ecetfa

Az ecetfa (más néven torzsás szömörce vagy ecetszömörce, latinul Rhus typhina) gyorsan növő, nyílt koronájú cserje vagy kis fa, amely őszi lombszínével és bársonyos hajtásaival tűnik ki. Hazai teleinket gond nélkül átvészeli, és szinte semmi törődést nem igényel. Egyetlen komoly hátránya, hogy sarjakkal terjed, ezért a helyét előre érdemes jól megválasztani.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Alacsony
Hőmérséklet: 10–28 °C, min. -36 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 3–7 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

Milyen növény az ecetfa?

Az ecetfa az Anacardiaceae családba tartozó lombhullató fásszárú növény. Őshazája Észak-Amerika keleti fele, Quebectől és Ontariótól Minnesotáig, délen pedig Georgiáig, Indianáig és Iowáig. Természetes élőhelyén erdőszéleken, utak és vasúti töltések mentén, patakok és mocsarak szélén él, gyakran száraz, szegény talajon.

Nyílt, szétterülő, sarjtelepekkel bokrosodó cserje vagy kis fa. A fiatal hajtásokat bársonyos, rozsdabarna szőrzet borítja. A szárnyasan összetett levelek 25–60 cm hosszúak, 9–31 fogazott, lándzsás levélkével. Nyáron zöldek, ősszel vörösre, narancssárgára és sárgára színeződnek.

A virágzat akár 20 cm-es, tömött csúcsi buga, apró zöldesfehér vagy sárgás virágokkal, májustól júliusig. A hím és a nőstény virágok külön növényen nyílnak. A nőstény példányokon felálló, szőrös csoportokban apró csonthéjasok érnek, amelyek élénkpirosak, majd télen sötétpirosan a bokron maradnak. Terebélye nagyjából 4–7 méter széles is lehet.

Termesztés és gondozás

Fényigény és a hely kiválasztása

A napos helyet kedveli a legjobban, ott a legszebb a növekedése és az őszi lombszíne. Félárnyékot is elvisel. Mivel sarjtelepet képez, kis kertbe nem ajánlott, hagyjon neki bőven helyet.

Öntözés

Az ecetfa erősen szárazságtűrő. Begyökeresedés után csak keveset kell pótlólag öntöznie.

Talaj

Homokos, kavicsos és vályogtalajban egyaránt megél, a száraz, sovány, köves talajt is jól viseli. A jó vízelvezetés fontos, a rosszul vízáteresztő talajt kerülje.

Tápanyag-utánpótlás

Trágyázásra nincs szükség.

Ültetés

Ültetni márciusban, áprilisban, illetve októberben és novemberben lehet. Az ültetésnél számoljon a sarjadzással: hagyjon bőven helyet, vagy fékezze gyökérgáttal. Kis kertbe nem alkalmas.

Metszés és a sarjak kezelése

A metszés ideje február–március. A felkopaszodott, ritkás növényt néhány évente tőre vághatja. A sarjakat érdemes rendszeresen eltávolítania, hogy a terjeszkedés korlátok között maradjon.

Áttelelés

Teljesen télálló, a növény akár -36 °C-ig életben marad. Külön védelemre nincs szüksége. A nyugalmi időszak január–február, valamint november–december.

Szaporítás

Magról, gyökérdugvánnyal és tőosztással szaporítható. A vetés októberben és novemberben esedékes, a gyökérdugványozás és az osztás februárban és márciusban.

Gyakori gondok

A leggyakoribb panasz, hogy az anyanövénytől távol is sok új hajtás bukkan fel. Ezt az erőteljes gyökérsarjadzás okozza. Ásja ki vagy kaszálja le a sarjakat, és használjon gyökérgátat.

A levelek fonákján megjelenő vörös gubacsokat a szömörcegubacs-levéltetű okozza. Ártalmatlan, kezelni nem kell.

Érdemes tudnia, hogy a faj sarjakkal és magról is sűrű telepeket képez, kiszabadulhat a kertekből, és egyes vidékeken özönnövénynek számít.

Felhasználás és hasznosítás

A termések augusztustól októberig szedhetők. Hideg vízben áztatva citromos ízű italt, valamint zselét készítenek belőlük. A meghámozott fiatal hajtások nyersen ehetők. A növény sok csersavat tartalmaz, amelyet festésre használnak.

A madarak télen eszik a termést, az emlősök a lombot csipegetik, a virágok pedig a pillangókat és más beporzókat vonzzák.