Csipkebogyó

Rosa canina · Rosaceae

Más néven: vadrózsa, csipkerózsa, gyepűrózsa

A csipkebogyó (vadrózsa, csipkerózsa, Rosa canina) szúrós, ívelt hajtású lombhullató cserje, amely tavasszal illatos virágot, ősszel díszes, piros termést hoz. Könnyen gondozható, a hazai teleket védelem nélkül kibírja, ezért sövénynek és természetközeli kertbe egyaránt jó választás.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–25 °C, min. -30 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 1–5 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A csipkebogyó jellemzői

A csipkebogyó évelő, lombhullató cserje, magassága általában 1 és 5 méter között alakul. Hajtásai ívesen hajlanak, tüskések, és ha van mellette magasabb fa, abba akár fel is kapaszkodhat.

Levelei szárnyasak, 5-7 levélkéből állnak, zöldek, megdörzsölve kellemesen illatoznak. Virágai júniusban és júliusban nyílnak: egyszerűek, ötszirmúak, 4-6 cm átmérőjűek, halvány- vagy sötétrózsaszínek, illetve fehérek, és édesen illatosak. Termése ovális, narancsvörös csipkebogyó, 1,5-2 cm hosszú. Szeptembertől októberig érik, és hónapokig a bokron marad, miközben sötétedik.

A virágok a beporzókat vonzzák, a termések pedig madaraknak és emlősöknek adnak táplálékot. A sűrű, tüskés bozót a fészkelő madaraknak is menedéket nyújt.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A csipkebogyó a teljes napot szereti, de az erdőszéleken megszokott könnyű árnyékot is elviseli. Napos, nyílt helyen lesz a legjobb a növekedése. Mivel terebélyes és tüskés, érdemes olyan helyet választani neki, ahol nem nyúlik be a járdára vagy a kerti utakra.

Öntözés és páratartalom

A szárazságtűrése közepes, ezért tartós szárazság idején, különösen az első években segíthet az öntözés. A talaj legyen üde, de jó vízelvezetésű. A közepes páratartalmat jól viseli, külön odafigyelést nem igényel.

Talaj

A legtöbb kerti talajon megél, a meszes és a kötött agyagos talajon is. Jól tűri az 5,5 és 8 közötti pH-t, tehát a savanyútól a lúgosig sokféle talajban elboldogul. Fontos, hogy a talaj üde és jó vízelvezetésű legyen.

Tápanyag-utánpótlás

Tápanyag-utánpótlásra márciusban és áprilisban van a legnagyobb szükség. A cserje nem igényes, ezért ebben az időszakban egy adag tápanyag elegendő.

Metszés

A fő metszést késő télen, februárban vagy márciusban érdemes elvégezni: ilyenkor a régi és egymást keresztező hajtásokat kell eltávolítani. Ha sövénynek neveled, a nyírást a virágzás után végezd.

Ültetés

Szabad gyökerű csemeteként ősszel vagy télen érdemes ültetni, napos helyre. A kiültetés ideje március, október és november. Az erős tüskék miatt a csipkebogyóból jó védelmet nyújtó, áthatolhatatlan sövény lesz.

Áttelelés

Teljesen télálló, védelem nélkül is kibírja a fagyokat, akár a -30 °C-ot is. Novembertől februárig nyugalmi időszakban van, ilyenkor nincs vele teendő.

Szaporítás

Szaporítható maggal, dugvánnyal, bujtással és oltással. A vetés ideje október és november. További szaporítási időszak a július, az augusztus és a november.

Gyakori problémák

A csipkebogyót levéltetvek, kabócák, takácsatkák, pajzstetvek, hernyók, a rózsa levélsodró fűrészlegy és gubacsdarazsak is megtámadhatják. Betegségei közül a rózsarozsda, a lisztharmat, a peronoszpóra és a tuskógomba fordul elő.

Fehér, lisztes bevonat a leveleken lisztharmatra utal: javítsd a szellőzést, és távolítsd el a fertőzött részeket. Narancssárga pörsenések a levelek fonákán rózsarozsdát jelentenek, ilyenkor a fertőzött leveleket kell eltávolítani. Ha a száron mohás, bozontos képződményt látsz, az a gubacsdarázs műve (rózsabolyhosgubacs). Általában ártalmatlan, a gubacsok lemetszhetők.

Betakarítás és felhasználás

A csipkebogyó szeptembertől novemberig szedhető. Szirup, lekvár és tea készíthető belőle, C-vitaminban gazdag. Felhasználás előtt el kell távolítani a magok irritáló szőrét.

A népi gyógyászatban hagyományosan C-vitamin-forrásként használják, a gyökeréről pedig egykor azt hitték, hogy kutyaharapás ellen jó.