Fűzfa

Salix · Salicaceae

Más néven: fűz, fűzfák

A fűzfa (Salix) gyorsan növő, nedvességkedvelő fa vagy cserje, amely a magyar telet védelem nélkül is átvészeli. Vizes, napos helyen szinte magától megél, a gondot inkább az erőszakos gyökérzet és a hely megválasztása jelenti.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Magas
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–25 °C, min. -30 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,1–25 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTöbb vízVirágzásNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A fűzfa jellemzői

A fűz vagy fűzfa a Salix nemzetség tagja a Salicaceae családból, mintegy 350 fajjal. Többnyire a hideg és mérsékelt égövi északi féltekén él, néhány faja egészen a trópusokig és Dél-Amerikáig eljut. Lombhullató, évelő, gyorsan növő fa vagy cserje, alakja felálló vagy csüngő lehet. Egyes sarkvidéki és alpesi fajok a talaj mentén kúsznak.

A levelek váltakozók, egyszerűek, általában keskeny lándzsásak vagy szálasak, fogas szélűek, színük zöld. A porzós és a termős barka külön növényen jelenik meg, kora tavasszal, gyakran még a lombfakadás előtt (március–május). A termés apró toktermés, a magvak gyapjas szőrökkel szállnak szél és víz útján.

Természetes élőhelye a nedves talaj, a vizenyős terület és a patakpart, ahol nagy, rostos, sarjadzó gyökerei megkötik a talajt.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A fűzfa teljes napfényen érzi jól magát. Ideális helye tó, patak vagy vizenyős kert mellett van. Gyorsan nő, ezért számoljon a mérete miatt már az ültetéskor. Sövénynek is használható, és a korai barkák a méheknek és a lepkéknek is virágport adnak.

Öntözés

A fűzfának állandóan nedves talaj kell, a szárazságot rosszul viseli. Nyáron, júniustól augusztusig különösen figyeljen arra, hogy a talaj ne száradjon ki, és szükség esetén öntözzön többet. Víz közelében fejlődik a legjobban.

Talaj

Sokféle talajt elvisel, amíg az nedves marad. A vizet jól tartó talaj a megfelelő, a gyorsan kiszáradó, laza altalaj nem.

Ültetés

Ültetni március–áprilisban vagy október–novemberben érdemes. Az erőszakos gyökerek miatt ne ültesse csatorna, épület vagy vezeték közelébe.

Érdemes tudni, hogy Ausztráliában néhány, erózió ellen telepített faj mára invazív gyommá vált a vízfolyások mentén. Ezért vizes területen is válasszon megfontoltan.

Metszés

A fűzfát késő télen vagy kora tavasszal, februárban–márciusban lehet erősen visszavágni, hogy megtartsa méretét és formáját. Ilyenkor végezhető a tőre vágás (sarjaztatás) is, ha vesszőt szeretne fonáshoz.

Áttelelés

A fűzfa fagytűrő, védelem nélkül is áttelel. Novembertől februárig nyugalmi állapotban van.

Szaporítás

Szaporítható szárdugvánnyal és maggal. A dugványozás ideje február–március, valamint november. Magot májusban–júniusban lehet vetni.

Gyakori problémák

A leggyakoribb kártevők a levéltetvek, a csipkéspoloskák és a gubacsszúnyogok. Betegségként a rozsda és a gubacsok fordulhatnak elő.

Narancssárga foltok a leveleken rozsdagombára utalnak. Ilyenkor szedje össze a lehullott leveleket, és válasszon ellenállóbb fajtát. Ragacsos, begöngyölődő levelek levéltetvet jeleznek. Erős vízsugárral lemoshatók, vagy támogassa a természetes ellenségeiket.

Felhasználás

A vesszőket fonásra használják. A kérge sok szalicint tartalmaz, ezért hagyományosan fájdalom és láz ellen alkalmazták. A fűzfa kora tavaszi barkái a beporzók fontos táplálékforrásai, és számos rovarnak adnak otthont.