Borbolya (Berberis) cserje piros bogyókkal

Fotó: gailhampshire from Cradley, Malvern, U.K, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: Patricio Novoa Quezada from Valparaíso, Chile, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: Trevor Van Loon, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Trevor Van Loon, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: Gavin Slater, CC BY 4.0, iNaturalist

Fotó: nitsuga74, CC BY 4.0, iNaturalist

Cserjék Sövénynövények

Borbolya

Berberis · Berberidaceae

Más néven: borbolyák

A borbolya (más néven berberis) tüskés, sűrű növésű cserje, amelyet sövénynek és szoliternek is szívesen ültetnek. Igénytelen, a fagyot és a szárazságot is jól bírja, ezért kezdőknek is megfelelő. Alább a fajok többségére érvényes tudnivalókat találod.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–25 °C, min. -20 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,3–5 m

Fajok és fajták

Japán borbolya

Berberis thunbergii

Teljes napsütés
Alacsony

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A borbolya jellemzői

A Berberis nemzetség a borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozik. Évelő cserjék, a méretük fajtól függően igen eltérő: a nagyjából 30 cm-es változatoktól az akár 5 m magasra növőkig találunk köztük mindent. A növekedés közepesen gyors.

A növény sűrű, több szárú, habitusa a domborútól a vázszerűig vagy szétterülőig terjed. Sok faj sarjakkal terjed, és idővel telepet képez. A levél lehet egyszerű vagy összetett, fényes, bőrszerű, a széle ép vagy tüskés, a száron pedig gyakoriak a tüskék. A lomb zöld, vörös vagy bíbor színű, a lombhullató fajok ősszel vörösre vagy narancsra színeződnek.

Tavasszal apró, sárga vagy narancssárga, gyakran illatos virágok nyílnak egyesével vagy fürtökben. A porzók a méh érintésére megmozdulnak. A termés 5–15 mm-es bogyó, amely pirosra, kékre vagy bíborra érik, gyakran viaszos hamvassággal. A gyökerek fája sárga.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A legtöbb faj teljes napfényt vagy félárnyékot szeret, néhány az árnyékot is jobban tűri. Napos helyen a lomb színe általában erősebb. Sövénynek, sziklakertben és talajtakaróként is használható. A kiültetett növény nálunk a szabadban áttelel: télállósága nagyjából -20 °C-ig terjed.

Öntözés

Az első évben rendszeresen öntözd. A begyökeresedett borbolya meglehetősen szárazságtűrő, ezért kevés vizet igényel. Júniustól augusztusig, a szárazabb időszakban érdemes többet adni neki.

Talaj

Szinte minden talajtípuson megél, legyen az vályog, agyag vagy homok, és a pH-értéket is tág határok között (kb. 5–8) elviseli. A jó vízelvezetés viszont fontos: a talaj legyen nedves, de jól vízáteresztő.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyagot márciusban és áprilisban pótold, a növekedési időszak elején.

Metszés

A metszésre júniusban és júliusban kerül sor. Sövénynél ilyenkor lehet formára vágni. Viselj vastag kesztyűt a tüskék miatt.

Ültetés

Ültesd márciusban, áprilisban vagy októberben, napos helyre. Mielőtt fajt választanál, nézd meg a helyi inváziós növényekre vonatkozó szabályokat: néhány borbolyafaj egyes területeken özönnövénnyé vált.

Áttelelés

A borbolya fagytűrő, külön téli védelmet általában nem kér. A nyugalmi időszak januárban, februárban, novemberben és decemberben van.

Szaporítás

A szaporításra júniusban, júliusban és októberben van lehetőség. A magvetést októberben vagy novemberben végezheted. Mivel sok faj sarjakkal terjed, a telepből kinövő sarjak is új növény alapjai lehetnek.

Gyakori problémák

A levélszél barnulását napégés vagy szél okozhatja. Védett hely segít, szárazság idején pedig az öntözés.

A leveleken megjelenő narancssárga foltok rozsdára utalnak. Szedd le a fertőzött leveleket, és ne ültesd gabona közelébe. A borbolya (például a B. vulgaris) a gabona szárrozsdájának gazdanövénye is lehet. További előforduló betegségek a levélfoltosság és a levélperzselés.

A japán borbolya (B. thunbergii) kullancsoknak is menedéket adhat, ezért ültesd gyakran használt ösvényektől távolabb.

Termés és felhasználás

A bogyók szeptemberben és októberben érnek. Néhány faj, például a B. vulgaris bogyója ehető és fanyar ízű. A virágzás áprilisban és májusban van, a méhek számára korai nektárforrás. A bogyót az énekesmadarak szívesen eszik, a vadak a cserjét általában elkerülik.