Kínai lilaakác
Wisteria sinensis · Fabaceae
A kínai lilaakác (glicíniának is hívják) gyorsan növő, lombhullató kúszócserje, amely tavasszal illatos, lecsüngő virágfürtjeivel hódít. Közép-Európában szabadban áttelel, a gondozása viszont főleg az erős támasztékról és a rendszeres metszésről szól.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -29 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 3–20 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a kínai lilaakác?
A Wisteria sinensis a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik, őshazája Kína középső, déli és délkeleti vidéke. Erőteljes, fás szárú, csavarodó kúszónövény: hajtásai az óramutató járásával ellentétes irányban tekerednek, és idővel vastaggá, törzsszerűvé válnak. Évelő, lombhullató, gyorsan nő, a mérete 1,2 métertől akár 9 méterig is terjedhet.
A levelei szárnyasan összetettek, 7-13 hosszúkás vagy tojásdad levélkével, fényes zöldek. A 15-30 cm hosszú, lecsüngő virágfürtök illatos, pillangós virágokból állnak, színük lila, kék, fehér vagy bíbor. Szinte egyszerre nyílnak, még a lombfakadás előtt, áprilisban és májusban. Később 5-10 cm-es, lapos, bársonyos barna hüvelytermések képződnek, amelyek gyakran télen is a növényen maradnak. A virágok a méheket és a lepkéket is vonzzák.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Napos helyen vagy félárnyékban virágzik a legjobban. Érdemes védett helyet adni neki, mert a késői fagy elpusztíthatja a virágbimbókat. A növény gyakran csak több év után kezd virágozni.
Öntözés
Az ültetés utáni időszakban alaposan öntözzük. A begyökeresedett növény a nedves és a száraz talajt is elviseli. Ennek ellenére júniusban, júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni.
Talaj
A legtöbb talajban megél, ha jó a vízelvezetés: lehet vályog, agyag vagy homok. A nedves, de jó vízáteresztő talajt szereti, a talaj pH-ja nagyjából 5,5 és 7,5 között lehet. A túl tápanyagdús talaj inkább lombot, mint virágot hoz.
Tápanyag-utánpótlás
Márciusban és áprilisban tápoldatozhatunk, de kerüljük a nitrogénben gazdag készítményeket, mert azok a virágzás rovására erősítik a lombot.
Metszés
A lilaakácot évente kétszer metsszük. Nyáron, júliusban és augusztusban vágjuk vissza a hosszú, ostorszerű hajtásokat. Télen, februárban az oldalhajtásokat rövidítsük 2-3 rügyre. Az őszi gyökérmetszés segíthet a virágzás serkentésében.
A rendszeres visszavágás megakadályozza, hogy a növény bekússzon az ereszcsatornába vagy a fákra.
Ültetés és támasz
Ültetni áprilisban, májusban vagy októberben érdemes. Nagyon erős tartószerkezetet adjunk neki, mert a szárak idővel nehézzé válnak. Az átültetést nem szereti, ezért már az első alkalommal gondosan válasszuk ki a helyét. Ültetés előtt tájékozódjunk a helyi szabályokról, mert a növény erőteljesen terjed.
Áttelelés
A kínai lilaakác fagytűrő, szabadban telel. Az ismert legalacsonyabb elviselt hőmérséklete -29 °C, ami a tipikus hazai téli mélypontoknál is alacsonyabb. A veszélyt a tavaszi fagyok jelentik, amelyek a virágbimbókat károsíthatják, ezért áprilisban és májusban figyeljük az előrejelzést.
Szaporítás
Szaporítható oltással, bujtással, dugvánnyal és maggal. A szaporításra február, június és július alkalmas. Magvetésre március-április jöhet szóba, beltérben februárban és márciusban lehet előnevelni.
Gyakori problémák
Ha nem virágzik, az oka lehet, hogy a növény még fiatal, túl sok nitrogént kapott, vagy ritkán metszették. Türelem, rendszeres metszés és nitrogénszegény tápanyag segíthet.
Ha a virágbimbók lehullanak, az késői fagy miatt történhet. Ültessük védett helyre.
Ha a növény túlnő a helyén, évente kétszer vágjuk vissza.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
- Emberek
- Mérgező
A kínai lilaakác macskákra, kutyákra, lovakra és emberre is mérgező. Mérgező része a mag, a hüvely, a levél, a virág, a kéreg és a gyökér. A hatóanyagai a lektin és a wisterin nevű glikozid. A tünetek: hányinger, hányás (néha véres), gyomorfájdalom, hasmenés és levertség. A virágot egyes források ehetőnek tartják, de a többi rész mérgező, ezért fogyasztása nem ajánlott. Ez csak tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén kérdezzünk meg állatorvost vagy orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox, English Wikipedia

















































































