Lilaakác

Teljes napfényben virágzik a legjobban. Félárnyékot is elvisel, de ott kevesebb virágot hoz. Mivel gyorsan és nagyra nő, olyan helyet válasszunk neki, ahol a terjedelméhez elég tér jut.

A lilaakác vízigénye közepes. A talaj legyen üde, de jó vízelvezetésű. Júniustól augusztusig érdemes többet öntözni.

A legtöbb talajhoz alkalmazkodik: jól érzi magát vályogban, agyagban, homokban és humuszos földben is. A kedvező pH-érték nagyjából 5,5 és 7,5 között van. Kerüljük a nagyon nitrogénben gazdag talajt, mert az a virágzás rovására a lombnövekedést serkenti.

Márciusban és áprilisban adjunk neki tápanyagot. Vigyázzunk a nitrogénnel: a túl sok miatt a növény inkább leveleket nevel, mint virágot.

A lilaakácot évente kétszer kell metszeni. Nyár közepén (júliusban, augusztusban) a vékony, ostorszerű hajtásokat 5–6 levélre rövidítjük. Télen (januárban, februárban) a hajtásokat 2–3 rügyre vágjuk vissza.

A nyári metszés kimaradása túlzott lombnövekedéshez vezet, ezért a virágzás után mindenképp vágjuk vissza az ostorhajtásokat.

Nagyon erős támasz kell neki, például pergola vagy falra feszített drótok. Ültetni áprilisban, májusban, szeptemberben és októberben lehet.

Érdemes már virágzó növényt vásárolni, mert a magról nevelt palánták csak évek múlva virágoznak.

Fagytűrő, a minimális hőmérséklete nagyjából -25 °C, ezért kint telel. Nyugalmi időszaka novembertől februárig tart. A téli metszést lombhullatás után, a lombtalan növényen végezzük.

Szaporítható oltással, maggal, bujtással és szárdugvánnyal. A szaporításra február–március és június–július a megfelelő időszak, a vetés márciusban és áprilisban esedékes. Magról nevelt növény csak sok év után virágzik.

Ha a lilaakác nem virágzik, az oka lehet, hogy a növény még fiatal, túl sok a nitrogén, vagy kevés a napfény. Segít az évi kétszeri metszés, kevesebb nitrogén és teljes napfény.

A túlzott lombnövekedés a kimaradt nyári metszésből ered. Virágzás után vágjuk vissza az ostorhajtásokat.