Olasz iszalag
Clematis viticella · Ranunculaceae
Más néven: viticella iszalag
Az olasz iszalag (Clematis viticella, más néven viticella iszalag) gyorsan növő, lombhullató kúszónövény, amely júliustól októberig borít be lilás-ibolyaszínű, harang alakú virágokkal. Télálló, egyszerűen gondozható, és az erős tavaszi visszavágást is jól viseli. Az alábbiakban a helyválasztástól a metszésig összefoglaljuk, mire van szüksége.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–4,5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény az olasz iszalag?
A Clematis viticella a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, évelő kúszónövény. Őshazája Dél-Európától Nyugat-Ázsiáig húzódik, Olaszországtól és a Balkántól Törökországon és a Kaukázuson át Iránig. Kertben jellemzően 3-4,5 m magasra nő, szélessége nagyjából 90-150 cm.
Vékony szárú, életerős növény, amely a levélnyelével csavarodva kapaszkodik. Kúszás helyett a talajon is elterülhet, vagy cserjék közé futhat. Levelei szárnyasan összetettek, zöld levélkékből állnak.
A nyolc centi körüli, lecsüngő virágok alakja a harang formától a nyíltig változik, és négy-nyolc sziromszerű csészelevelet viselnek, közepükön sárga porzókkal. Színük lila vagy ibolya, illatuk nincs. Az új hajtásokon nyílnak júliustól októberig. Utána bolyhos magfejek jelennek meg, apró, selymesen szőrös farkincás terméssel. A méhek és a lepkék szívesen látogatják, a szarvas és a nyúl pedig általában nem bántja.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A növény teteje kapjon teljes napot, a gyökerei viszont hűvös, árnyékos talajban érzik jól magukat. Ezt alacsony növényekkel vagy mulccsal érheti el. Némi árnyékot is elvisel, de túl kevés fénynél kevesebb virágot hoz.
Kapaszkodóként rácsot, kifeszített drótot vagy más támaszt adjon neki. Futtathatja cserjék között is.
Öntözés
Mérsékelt vízigényű: a talajt tartsa egyenletesen nedvesen, különösen az első években és száraz időszakban. Júniustól augusztusig gyakrabban öntözze. A pangó vizet nem szereti, ezért a talaj legyen jó vízelvezetésű.
Talaj és átültetés
A jó vízelvezetésű, de nedves, szerves anyagban gazdag talajt kedveli, semleges vagy lúgos kémhatással (pH körülbelül 6,5-8). Az agyagos vályogtalaj is megfelel, ha elég humuszos.
Ha konténerben neveli, az átültetés ideje március-április.
Tápanyag-utánpótlás
Tavasszal, például márciusban, majd májusban és júniusban adjon neki kiegyensúlyozott vagy káliumban gazdag műtrágyát. A tövét takarja be komposztos mulccsal.
Metszés
A 3. metszési csoportba tartozik, mert az új hajtásokon virágzik. Februárban vagy márciusban, késő télen vagy kora tavasszal vágja vissza erősen, nagyjából 30 cm magasra.
Ha kevés virágot hoz, az ok lehet a túl sok árnyék vagy a nem megfelelő metszés. Ilyenkor biztosítson a tetejének napfényt, és a következő késő télen metssze vissza keményen.
Ültetés
Április-májusban vagy szeptemberben ültesse ki. A cserépbeli szintnél kissé mélyebbre ültesse, hogy a tő alja a földbe kerüljön. Már ültetéskor készítsen elő rácsot vagy más támaszt.
Áttelelés
Teljesen télálló, a leírás szerint -30 °C-ig bírja, ami meghaladja a megszokott hazai téli mélypontokat. Hidegebb vidéken mulcsozza a tövét. A konténerben nevelt példányokat védje az erős fagyoktól. A nyugalmi időszak november, december és január.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal, bujtással és maggal. A szaporításra a június-július a megfelelő idő. A magot beltérben februárban-márciusban, szabadban márciusban-áprilisban lehet vetni.
Gyakori problémák
Kártevői a levéltetvek, a csigák (köztük a meztelen csigák) és a pockok. Betegsége a lisztharmat.
Lisztharmatnál fehér, poros bevonat jelenik meg a leveleken, főleg száraz, zsúfolt állományban. Javítsa a légmozgást, a gyökérzónát öntözze, és mulcsozzon.
A csigák a fiatal hajtásokat rágják meg. Használjon akadályt vagy csapdát, és védje az új hajtásokat.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
Az olasz iszalag macskára, kutyára, lóra és emberre is mérgező. Minden része mérgező: a virág, a termés, a levél, a nedv, a mag és a szár. A hatóanyag a protoanemonin. Tünetei: szájégés és fekélyek, nyálzás, hányás és hasmenés. A nedv bőrpírt és bőrirritációt okozhat. Ez csupán tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács. Ha kétsége van, forduljon állatorvoshoz vagy orvoshoz.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox














































































