Trombitafolyondár

Campsis radicans · Bignoniaceae

Más néven: campsis, trombitavirág

A trombitafolyondár (Campsis radicans, más néven campsis vagy trombitavirág) gyorsan növő, lombhullató kúszónövény, narancsos-vörös trombitavirágokkal. Teljesen fagytűrő és könnyen nevelhető, de erőteljes növekedése miatt gondos helyválasztást igényel.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 18–30 °C, min. -25 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 6–12 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításVirágzásNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A trombitafolyondár jellemzői

A trombitafolyondár évelő, lombhullató, fás szárú kúszónövény. Léggyökerekkel kapaszkodik, íves hajtásai pedig talajtakaróként is szétterülhetnek. Magassága 6–12 m között alakul, növekedése gyors.

Virágai a hajtásvégeken nyílnak, fürtökben. Narancsostól vörösig terjedő, trombita alakú, legfeljebb 9 cm hosszú, sárgás torkú, illatnélküli virágok. Főként júliustól szeptemberig virágzik. A lomb zöld, ősszel sárgára színeződik. A virágok után 10–15 cm hosszú, hüvelyszerű barna toktermések érnek, amelyek felpattanva sok papírszerű, szárnyas magot szórnak szét.

Természetes élőhelyei a mocsarak, ártéri erdők, bozótosok, kerítések mentén húzódó sávok és folyópartok Észak-Amerika középső és keleti részén. Egyes európai területeken is elvadult. A kertben a méheket és a kolibriket is vonzza, a sűrű lombban pedig madarak fészkelhetnek.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

A legjobb virágzáshoz jó napfényt igényel, tehát a napos hely az ideális. A lombja az árnyékot is elviseli, de ott kevesebbet virágzik.

Öntözés

A begyökeresedésig rendszeres nedvességet igényel. Az idősebb, beállt növény már jól átvészeli a száraz időszakokat is, mert nagy a szárazságtűrése.

Talaj

Széles talajválasztékot elvisel: vályog-, homok- és agyagtalajon is megél, a talaj pH-ja 5,5 és 8 között lehet. A legjobb a nedves, de jó vízelvezetésű talaj. A soványabb vagy közepes talaj mérsékli a túlzott növekedést, ezért nem érdemes túltáplálni.

Ültetés

Április–májusban vagy szeptember–októberben ültethető ki. Nagyon erős támasz vagy fal mellé érdemes ültetni, távol más növényektől és a tetőktől, mert nagyon nehéz lesz, és tarackjaival messzire terjed.

Magról márciusban–áprilisban vethető.

Metszés

Márciusban–áprilisban, kora tavasszal erőteljesen vissza lehet vágni, mert az új hajtásokon virágzik. A tarackokat a szezon során érdemes eltávolítani, a növényt pedig ritkítani, hogy kordában maradjon.

Áttelelés

Teljesen télálló, védelmet nem igényel. Az általa elviselt legalacsonyabb hőmérséklet –25 °C, ami meghaladja a szokásos hazai téli mélypontot. Novembertől februárig nyugalmi állapotban van.

Szaporítás

Magról, szárdugványról, gyökérdugványról és bujtással is szaporítható. A dugványozásra februárban–márciusban, illetve júniusban–júliusban érdemes sort keríteni.

Gyakori problémák

Kevés virág: oka lehet hűvös nyár, árnyék vagy túl sok nitrogén. Teljes napot kell biztosítani, és tavasz elején érdemes metszeni.

Terjedő sarjak: a föld alatti tarackok és az önvetés okozzák. A sarjakat le kell kaszálni vagy el kell távolítani, a termést pedig le kell szedni, mielőtt a magok szétszóródnak. Őshazáján kívül invazívvá válhat, sűrű állományt alkotva.

Károk falakon vagy fákon: a nehéz hajtások és a léggyökerek okozzák. Erős, szabadon álló támaszon érdemes nevelni.