Búbos lonc
Lonicera periclymenum · Caprifoliaceae
Más néven: közönséges lonc, illatos lonc
A búbos lonc (más néven közönséges lonc vagy illatos lonc, latinul Lonicera periclymenum) gyorsan növő, lombhullató kúszónövény, amely illatos virágaival díszíti a pergolákat és kerítéseket. Könnyen nevelhető, a hazai teleket védelem nélkül is átvészeli.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–7 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A búbos lonc jellemzői
A búbos lonc évelő, lombhullató kúszónövény, amely Európa nagy részén, Észak-Afrikában, Törökországban és a Kaukázusban őshonos, északon Dél-Skandináviáig. Természetes élőhelye az erdő, a sövény, a cserjés és az árnyékos helyek. Erőteljes, gyorsan növő hajtásaival támaszokon és cserjéken is felkapaszkodik.
Magassága általában 3–7 m. Erőteljes, csavarodó hajtásai maguktól átfonják a támaszt. Levelei átellenesen állnak, egyszerűek, tojásdadtól fordított tojásdadig terjedő alakúak, sötétzöldek, épszélűek, 3–8 cm hosszúak.
Illatos, kétajkú, csöves virágai a hajtások végén nyílnak csokrokban. Krémfehéren vagy fehéren nyílnak, majd sárgára öregednek, kívül gyakran rózsaszínes vagy pirosas árnyalattal. Júniustól szeptemberig virágzik. Késő nyártól őszig a virágok helyén élénkpiros bogyók érnek.
A virágok éjszaka is illatoznak, ezért éjszakai lepkéket és hosszú nyelvű méheket vonzanak. A bogyókat a madarak eszik, a levelein a nagy admirális hernyói élnek, a kérge pedig a pelék fészekanyaga.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A gyökerek szeretik a hűvös, árnyékos talajt, a hajtások viszont a napfény felé törnek. A legjobb a félárnyékos vagy napos-félárnyékos hely, ahol a tő árnyékban van, a hajtások pedig napot vagy enyhe árnyékot kapnak. Napon virágzik a legbőségesebben.
A növény sekély, finom gyökérzetű, ezért a tövét érdemes árnyékban tartani.
Öntözés
Az öntözési igénye mérsékelt. Megeredésig tartsd a talajt nedvesen. Begyökeresedés után meglehetősen szárazságtűrő, de júliusban és augusztusban több vizet kíván.
Öntözéskor a tövét öntözd, ne a leveleket, mert ez segít elkerülni a lisztharmatot.
Talaj és átültetés
Üde, de jó vízelvezetésű, humuszban gazdag talajt szeret. Az agyagos, vályogos és homokos talajt is elviseli. A savanyú és a meszes kémhatást is tűri, a megfelelő pH nagyjából 5,5 és 8,0 között van.
Ha nagy edényben nevelnéd, márciusban ültesd át.
Tápanyag-utánpótlás
Márciusban és áprilisban érdemes tápoldatozni vagy trágyázni.
Metszés
A búbos lonc a régebbi hajtásokon virágzik, ezért virágzás után, augusztusban vagy szeptemberben metssz. Időnként ritkítsd ki a régi szárakat.
Ha a régi fát túl erősen visszavágod, kevesebb virágra számíthatsz.
Ültetés
Ültesd rácsok, pergolák vagy kerítések mellé úgy, hogy a tő árnyékban legyen. Az ültetés ideje március, április vagy október.
Áttelelés
A búbos lonc fagytűrő, védelemre nincs szüksége. A téli nyugalmi időszak nagyjából novembertől februárig tart.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal, bujtással és maggal. A dugványozás ideje június–augusztus. A magot októberben lehet vetni.
Gyakori problémák
A leggyakoribb kártevői a levéltetvek és a lonc aknázómolya.
Ha fehér, lisztes bevonatot látsz a leveleken, az lisztharmat, amely száraz, álló levegőben jelenik meg. Öntözd a tövét, javítsd a légmozgást, és ritkítsd a zsúfolt hajtásokat.
Ha kevés a virág, az oka lehet, hogy a hajtások végei túl árnyékos helyen vannak, vagy a régi fát metszetted vissza. Biztosíts napot a hajtásoknak, és virágzás után metssz.

















































































