Japánakác
Styphnolobium japonicum · Fabaceae
Más néven: pagodafa, sophora japonica, közönséges pagodafa, közönséges japánakác
A japánakác (Styphnolobium japonicum) lombhullató díszfa, amely nyár közepén krémfehér virágokat hoz, ősszel pedig sárgára színeződik. Nálunk teljesen télálló, és a szárazságot is jól viseli, de szabadon álló, napos helyet kíván.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–30 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–23 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A japánakác jellemzői
A japánakácot pagodafának, közönséges pagodafának vagy Sophora japonicának is nevezik. A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató fa, őshazája Kína. Japánban, Koreában, Európában és Észak-Amerikában is széles körben ültetik. Természetes élőhelye a sziklás hegyoldalak cserjése és a hegyvidéki erdők.
Általában 10–23 méter magasra nő, hasonló szélességű, gömbölyded, terebélyes koronával és széles, egyenes törzzsel. Növekedése mérsékelt. Váltakozó állású, szárnyalt levelei 15–25 cm hosszúak, 7–17 tojásdad vagy lándzsás levélkéből állnak, színük felül zöld, alul halványabb. Ősszel a lomb sárgára vált.
A krémfehér, pillangós virágok nagy, végálló bugákban nyílnak júliusban és augusztusban, enyhén illatosak. Többnyire csak idősebb fákon jelennek meg, és beporzókat vonzanak. A termés 8–20 cm hosszú, csüngő, gyöngyfüzérre emlékeztető hüvely, amely a magvak között befűződik, és télen is a fán marad.
Termesztés és gondozás
Fény és helyválasztás
A japánakác a teljes napfényt kedveli, de napos–félárnyékos helyen is megél. Napos helyen virágzik a legszebben, forró nyarak után; könnyű árnyékot is eltűr.
Ültessük nagy, tágas helyre, mert a kifejlett fa magassága és koronája egyaránt 10 méter fölé nőhet. Kisebb kertbe vagy erkélyre nem való.
Öntözés
A fiatal fákat rendszeresen öntözzük. A begyökeresedett fa már átvészeli a száraz időszakokat, a szárazságot nagyon jól tűri. Június és augusztus között, a nyári hónapokban érdemes többet öntözni.
Talaj
Az agyagos-homokos, jó vízelvezetésű vályogtalajt kedveli, amely nedves, de nem vizenyős. A talaj kémhatására nem érzékeny: nagyjából pH 5,5 és 8 között jól érzi magát.
Tápanyag-utánpótlás
A tavaszi, áprilisi időszak a tápanyag-utánpótlás ideje.
Metszés
A fát február–március folyamán, késő télen metsszük, hogy megformázzuk, és eltávolítsuk a száraz ágakat. Fiatalon érdemes erős vezérhajtást nevelni.
Ültetés
Ültetni áprilisban, májusban vagy októberben lehet, napos, tágas helyre. A fák közt nagyjából 9 méteres távolságot tervezzünk.
A magról nevelt csemete virágzásáig akár 10 évet vagy többet is várni kell.
Áttelelés
A japánakác teljesen télálló, a leírások szerint a -30 °C-ot is elviseli, a tipikus -20 °C körüli téli mélypont tehát nem jelent gondot. Csak a nagyon fiatal fákat védjük télen. A nyugalmi időszak január–február és november–december.
Szaporítás
Magról vagy oltással szaporítható. A vetés márciusban és áprilisban történik szabadban, a fűtött helyiségben végzett előnevelés februárban–márciusban. A szaporítás ideje március–április.
Felhasználás
Kína egyes részein a virágokból és a levelekből gyógyteát készítenek. A hagyományos kínai orvoslásban is használják, a virágbimbók rutinban gazdagok. Mindez csak hagyományos felhasználás, a magvak viszont mérgezőek.









































































