Selyemakác
Albizia julibrissin · Fabaceae
Más néven: perzsa selyemakác, albizia
A selyemakác (más néven perzsa selyemakác vagy albizia) gyorsan növő, lombhullató kis fa, nyáron pihe-puha, rózsaszín-fehér virágfejekkel. Könnyen nevelhető, a napos helyet kedveli, vízigénye mérsékelt, de a hazai kemény telek próbára tehetik, ezért a fiatal fákat érdemes védeni.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 18–30 °C, min. -17 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 5–12 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A selyemakác jellemzői
Az Albizia julibrissin a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató fa vagy többtörzsű cserje. Általában 5–12 m magasra nő, koronája 6–15 m szélesre terül szét. Lombkoronája széles, lapos, vázszerű, ágai vízszintesek vagy íveltek. Növekedése gyors, de a fa rövid életű, ágai törékenyek.
Levelei nagyok, páfrányszerűek, kétszeresen szárnyasan összetettek, 20–45 cm hosszúak. Apró levélkéik éjszaka és érintésre összecsukódnak. A nyári hónapokban, júniustól augusztusig nyílnak a selymes, rózsaszín-fehér, púderpamacsszerű virágok, amelyek illatosak. A virágokat méhek és lepkék kedvelik. Termése lapos, barna, 10–20 cm hosszú hüvely, benne néhány világosbarna maggal, és télen is a fán marad.
Őshazája Irántól és Transzkaukáziától a Himalájáig, onnan Kínáig, Koreáig és Japánig húzódik. Természetes élőhelyei száraz síkságok, homokos völgyek, útszélek, tisztások és ártéri területek. Bonsaiként is nevelhető.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A teljes napfényt kedveli, de a félárnyékot is elviseli. Napos, nyílt helyre ültessük, ahol a széles korona elfér: két fa között érdemes körülbelül 6 m távolságot hagyni.
Érdemes szélvédettebb helyet választani, mert az ágak gyengék, a szél, a hó és a jég könnyen letöri őket.
Öntözés
Vízigénye mérsékelt. Begyökeresedés után kevés vizet igényel, a szárazságot közepesen tűri. Júliusban és augusztusban egy-egy alapos, mély átöntözés javítja a virágzást.
Talaj
A legtöbb talajon megél: jól viseli az agyagos, vályogos, homokos és meszes talajt is. A talaj pH-ja 5,5 és 8,0 között megfelelő. Fontos, hogy a talaj nedves, de jó vízelvezetésű legyen.
Tápanyag-utánpótlás
Trágyázni nem szükséges, mert a selyemakác tápanyagigénye alacsony.
Metszés
Februárban vagy márciusban metsszük, de csak enyhén: a gyenge vagy sérült ágakat vágjuk ki. A fa erőteljesen kihajt, ha visszavágjuk. A téli-tavaszi viharok után a letört ágakat is el kell távolítani.
Ültetés
Szabadba áprilisban vagy májusban ültessük ki. Magot közvetlenül a végleges helyére áprilisban-májusban vethetünk, beltérben pedig márciusban.
A faj az Egyesült Államok egyes részein invazív, mert a szél által terjesztett magjaival és gyökérsarjakkal szaporodik. Ha ültetjük, érdemes eltávolítani a hüvelyeket és összegyűjteni a lehullott növényi részeket, hogy ne keljenek ki a magoncok.
Áttelelés
A selyemakác nagyjából –17 °C-ig bírja, a hazai telek leghidegebb időszaka viszont gyakran –20 °C körül lehet, ezért fagykár érheti. A fiatal fákat hideg vidéken érdemes télen védeni. A növény nyugalmi időszaka novembertől februárig tart.
Szaporítás
Magról vagy gyökérdugványról szaporítható, tavasszal, áprilisban-májusban. Gyökerei sarjakat hajthatnak, ezért gyökérdugványozásra is alkalmasak.
Gyakori problémák
A leggyakoribb betegségek a fuzáriumos hervadás (mimózahervadás) és a kéregrák. Ha az ágak hirtelen sárgulnak és fonnyadnak, fuzáriumra gyanakodhatunk: a beteg fát el kell távolítani, és arra a helyre nem érdemes újra ugyanilyen fát ültetni.
A gyenge ágak szél, hó vagy jég hatására letörnek; a sérült részeket vágjuk le. A sok mag nem kívánt magoncokat eredményez: a hüvelyeket szedjük le, a magoncokat húzzuk ki.
Felhasználás
Díszfaként ültetik. A kínai orvoslásban a kérgét és virágát hagyományosan hangulatjavító szerként használják.









































































