Borszőlő
Vitis vinifera · Vitaceae
Más néven: bortermő szőlő, kerti szőlő
A borszőlő (más néven bortermő szőlő vagy kerti szőlő) fás szárú, lombhullató kúszónövény, amely napos, jó levegőjű helyen érzi jól magát. Hidegtűrő, de erős tartószerkezetet és évenkénti metszést igényel, a gombás betegségekre pedig különösen oda kell figyelni. Az alábbiakban a termőhelytől a szüretig összefoglaltuk a legfontosabbakat.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–30 °C, min. -20 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 3–15 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A borszőlő jellemzői
A borszőlő (Vitis vinifera) a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó évelő, lombhullató kúszónövény. Kacsaival kapaszkodik, ezért tartószerkezetre és rendszeres nevelésre van szüksége. Magassága 3 és 15 méter között változik, szélessége 2–6 méter.
Levelei nagyok, tenyeresen karéjosak, fogas szélűek és zöldek, 7–15 cm hosszúak, fonákuk olykor molyhos. A kacsok a levelekkel átellenben fejlődnek. A számos apró, zöldessárga, illatos virág csüngő fürtökben nyílik, nálunk jellemzően júniusban. A termés kis, ovális bogyókból álló fürt: a bogyó lehet zöld, piros vagy mélylila, gyakran viaszos hamvval bevont. Egyes fajták magtalanok.
Őshazája a Mediterráneumtól és Közép-Európától Délnyugat-Ázsiáig terjed, Portugáliától és Marokkótól Dél-Németországig és Észak-Iránig. Vad formái folyóparti erdőkben és erdőszéleken élnek, a termesztett fajták viszont meleg, napos, jó vízelvezetésű helyet kívánnak.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A borszőlőnek napi legalább 6 óra közvetlen napfényre és jó légmozgásra van szüksége. A legjobb hely napos, védett fal mellett, illetve rácson vagy pergolán, amely szilárd támaszt ad. A jó átszellőzés a gombás betegségek megelőzésében is sokat segít.
Öntözés és páratartalom
A borszőlő vízigénye közepes, a szárazságot is közepesen bírja. Júniustól augusztusig érdemes többet öntözni.
A tartósan párás idő kedvez a fürtrothadásnak, ezért érdemes gondoskodni a lombozat átszellőzéséről.
Talaj
Sokféle talajon megél, legyen az vályog-, homok- vagy agyagtalaj, ha jó a vízelvezetése. A legjobban a semleges vagy lúgos vályogtalajon fejlődik, a megfelelő pH 6 és 8 között van. A talaj legyen üde, de ne álljon benne a víz.
Mélyre hatoló, kiterjedt, fás gyökérzete van.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje márciustól áprilisig tart, a hajtásnövekedés kezdetén.
Metszés
A borszőlőt a téli nyugalmi időszak végén, februárban és márciusban kell erősen visszametszeni. A nevelt vázon csapokat vagy vesszőket hagyjunk meg.
Nyáron a hajtások és a levelek ritkítása segít a levegős lombozat kialakításában.
Ültetés
Ültetni áprilisban és májusban lehet. Válasszunk napos, védett falat, rácsot vagy pergolát, amely szilárd támaszt ad. Mivel a növény magasra kúszik, a tartószerkezetet már ültetéskor építsük meg.
A növény érzékeny a gyökértetűre, ezért ellenálló alanyra oltott tövet válasszunk.
Áttelelés
A borszőlő szabadföldön telel. A fagytűrése nagyjából -20 °C-ig terjed, ami megegyezik a térségünkben szokásos téli mélypontokkal, ezért különösen hideg télen nincs nagy tartaléka. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Védjük a téli szelektől és a tavaszi fagyoktól. A fagyvédelem különösen áprilisban és májusban fontos.
Szaporítás
A borszőlő szaporítható szár- vagy vessződugvánnyal, bujtással, oltással és maggal. Szaporítani februárban és márciusban lehet.
Gyakori problémák
A kártevők közül a szőlőgyökértetű (filoxéra) a legfontosabb. A gyenge, leépülő tőke gyakran a gyökereken élő filoxéra jele, ezért oltott, ellenálló alanyú növényt ültessünk.
A gyakori betegségek: lisztharmat, peronoszpóra, szürkepenész, botrytises fürtrothadás, fekete rothadás és gyökérgolyva.
Fehér, lisztes bevonat a leveleken lisztharmatra utal: ritkítsuk a lombot a jobb átszellőzésért, és szükség esetén használjunk gombaölőt. A rothadó fürtök oka párás időben a botrytis: nyissuk meg a lombozatot, és távolítsuk el a beteg fürtöket.
Szüret és felhasználás
A szüret ideje szeptember és október. A termést fogyasztják frissen, szárítva mazsolaként, valamint léként, borként és ecetként. A leveleket sok konyhában megtöltik, a magból pedig olaj sajtolható.
A hagyományos népgyógyászatban köhögésre, bőr- és szembetegségekre, valamint emésztési panaszokra használták.










































































