Parthenocissus quinquefolia
Vitaceae
Más néven: tapadó vadszőlő, indás vadszőlő
A Parthenocissus quinquefolia, magyarul vadszőlő, tapadó vadszőlő vagy indás vadszőlő, gyorsan növő, lombhullató kúszónövény. Ősszel vörösre, bíborra színeződő levelei miatt népszerű, és a fagyot is jól bírja. Könnyen gondozható, de erőteljes növekedése miatt gondos helyválasztást és rendszeres metszést igényel.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–28 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–30 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a vadszőlő?
A Parthenocissus quinquefolia a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó, évelő, lombhullató kúszónövény. Természetes elterjedési területe Kanada délkeleti részétől az Egyesült Államok keleti felén át Manitobáig és Utahig, délen Kelet-Mexikóig és Guatemaláig húzódik. Természetes élőhelyein erdőkben, erdőszéleken, bokrosokban és sziklás lejtőkön él, fákra és sziklafalakra kapaszkodik, vagy a talajon kúszik.
A növény általában 15–30 m magasra nő. Tapadókorongos kacsaival magától kapaszkodik, de talajtakaróként is elterülhet. Tenyeresen összetett levelei általában öt fogazott levélkéből állnak: fiatalon bíborosak, nyáron zöldek, ősszel vörösre és bíborra színeződnek. A zöldesfehér virágok júniusban és júliusban nyílnak, apró csoportokban, és gyakran rejtve maradnak a lombban. Az 5–7 mm-es kék-fekete bogyók főleg lombhullás után látszanak, a madarak szívesen eszik őket.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A vadszőlő a napos helytől a teljes árnyékig sokféle helyen megél. Legszebb vörös őszi színét napos helyen mutatja.
Ültetés előtt gondolja végig, hová szeretné felfuttatni: a növény gyorsan nő, és tapadókorongjaival szinte bármilyen felületre felkapaszkodik.
Öntözés
Közepes vízigényű növény. Megeredés után a szárazságot is jól tűri, ezért a kifejlett példányokat ritkán kell öntözni. Az újonnan ültetett növényt érdemes egyenletesen nedvesen tartani.
Talaj
A vadszőlő a talajra nem igényes: a kerti földtől az agyagos és a homokos talajig sokfélét elvisel, a pH-ra is kevéssé érzékeny (kb. 5,5–8,0). Legjobban a nedves, de jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát.
Tápanyag-utánpótlás
Tápoldatozásra ritkán van szükség.
Metszés
A rendszeres metszés elengedhetetlen, hogy a növény ne nője be a tetőt, az ereszcsatornát, az ablakokat és azokat a részeket, ahová nem szánja. Az erőteljes visszavágást késő télen végezze, február–március körül. Nyáron, júliusban is érdemes visszametszeni.
Ültetés
Ültesse olyan helyre, ahol elég tere van. Tartsa távol faburkolatú vagy zsindelyes falaktól és festett felületektől, mert a tapadókorongok kárt tehetnek bennük.
Ültetési idő: március–május, illetve szeptember–október.
Áttelelés
A Parthenocissus quinquefolia teljesen télálló, védelemre nincs szüksége. A növény körülbelül -33 °C-ig fagytűrő, így a hazai telek nem jelentenek gondot. Nyugalmi időszaka január–február, illetve november–december.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal és maggal. A dugványozás ideje április–május. A magot október–novemberben lehet elvetni.
Gyakori gondok
A leggyakoribb panasz, hogy a növény elárasztja a falakat és az ereszcsatornát. Ennek oka az erőteljes, tapadókorongos kapaszkodás, a megoldás pedig az erős, rendszeres metszés.
Európa egyes részein a vadszőlő elvadult a kertekből, és inváziós fajjá vált: elnyomja a többi növényt, és nehéz kiirtani. Ezért érdemes gondosan ellenőrizni, hogy ne terjedjen el a kerten kívülre.









































































