Parthenocissus tricuspidata
Vitaceae
Más néven: háromkaréjú vadszőlő, japán vadszőlő, falra futó vadszőlő
A Parthenocissus tricuspidata, más néven háromkaréjú vadszőlő, japán vadszőlő vagy falra futó vadszőlő, gyorsan növő, lombhullató kúszónövény, amely tapadókorongjaival magától felkapaszkodik a falakra. Nálunk teljesen télálló, ősszel pedig vörös, narancs és sárga lombszínével hívja fel magára a figyelmet. Könnyen gondozható, de érdemes előre átgondolni, hová ültetjük, mert erőteljesen terjeszkedik.
- Fény
- Teljes napsütés, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–30 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a Parthenocissus tricuspidata?
A szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó, évelő, lombhullató kúszónövény. Őshazája Kelet-Ázsia: Korea, Japán, Kína, Mandzsúria, Tajvan és Vietnam, de sok helyen elvadult. Természetes élőhelyei az ártéri bozótosok, a folyóparti erdők és a nedves hegyi vegyes erdők.
Erőteljes, fás szárú kúszónövény, amely ragadós végű kacsokkal és tapadókorongokkal kapaszkodik. Magassága általában 10–30 m között alakul. A levelek fényesek, többnyire háromkaréjúak, 5–22 cm szélesek, néha három levélkére tagolódnak. Fiatalon bronzos árnyalatúak, később zöldek, ősszel pirosra, narancsra és sárgára színeződnek.
Virágai jelentéktelen, zöldes bogernyők, júniusban és júliusban nyílnak, és a levelek alatt megbújnak. Ősszel 5–10 mm-es, kékesfekete bogyók érnek rajta, amelyeket a madarak szívesen elfogyasztanak.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A napos helyet és a félárnyékot is elviseli. A legszebb őszi lombszínt napos helyen adja.
Gyors növekedése és nagy mérete miatt olyan falhoz ültessük, ahol van helye terjeszkedni. Más területeken elvadulva még a faállományt is benőtte és kiszorította, ezért tartsuk tudatosan kordában a növekedését.
Öntözés
Közepes vízigényű, a szárazságot viszont rosszul tűri. A nyári hónapokban, júniustól augusztusig öntözzük többet, különösen száraz időszakban. A talaj legyen egyenletesen nedves, de ne álljon benne a víz.
Talaj
Széles talajtartományt elvisel, a köves talajtól a humuszgazdagig. Megél vályogban, agyagban és homokos talajban is. A pH-tartomány nagyjából 5,5 és 8,0 közé esik. A legjobb a nedves, de jó vízelvezetésű talaj.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot áprilisban, a növekedési időszak kezdetén pótoljuk. A növény erős növekedésű, ezért ritkán igényel többet.
Metszés
Rendszeresen vágjuk vissza, hogy a megszabott keretek között maradjon. A fő metszés ideje a tél vége, február és március. A vadszőlő hajlamos az ereszcsatornákba is benőni, ezért évente érdemes megmetszeni.
Ültetés
Ültethetjük tavasszal (március–május) és ősszel (szeptember–október). A fal tövébe ültessük, és hagyjunk elég helyet a terjeszkedésnek. Kerüljük a fa- és zsindelyfalat, valamint az ereszcsatornák közelségét.
Áttelelés
Teljesen télálló, akár −33 °C-ot is elvisel, így nálunk a szokásos, kb. −20 °C körüli téli mélypont sem okoz gondot. Védelmet nem igényel. Novembertől februárig nyugalmi időszakban van, lombját ilyenkor elveszti.
Szaporítás
Szaporítható szárdugvánnyal, magról és bujtással. A szaporítás ideje júniusban és júliusban van.
Gyakori gondok
A tapadókorongok megtámadhatják a festéket és a falazatot. Fafalra ezért ne ültessük, és ha el akarjuk távolítani, előbb vágjuk el a szárat a tövénél.
Gyors növekedése miatt benőheti az ereszcsatornát is, ezt az évenkénti metszés megoldja.
Felhasználás és élővilág
A termését nem tekintik ehetőnek. Japánban a múltban édesítőként használták. A kínai és koreai népi gyógyászatban hagyományosan használják.
Virágai a méheket vonzzák, bogyóit a madarak eszik, a sűrű indák között pedig fészkelni is szoktak.








































































