Sarkantyúka

Tropaeolum majus · Tropaeolaceae

Más néven: kerti sarkantyúka, nagy sarkantyúka

A sarkantyúka könnyen nevelhető, gyorsan növő egynyári, amely ősszel az első fagyokig virágzik. Napos ágyásban, balkonládában és futtatva is jól mutat, a levele és a virága pedig ehető. Nálunk a fagy elpusztítja, ezért évente újra kell vetni.

Fény: Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 12–24 °C, min. 2 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,2–3 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésVetésKiültetésTöbb vízVirágzásBetakarításFagyvédelem

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A sarkantyúka jellemzői

A sarkantyúka (más néven kerti sarkantyúka vagy nagy sarkantyúka, latin nevén Tropaeolum majus) a sarkantyúkafélék családjába tartozik. Az Andokból származik, Bolíviától Kolumbiáig, de pontos vadon élő őse bizonytalan, mert kerti, valószínűleg hibrid eredetű faj. Számos meleg égövi területen elvadult.

Lágyszárú egynyári, amely 20 és 300 cm közötti magasságra nő, és 30–150 cm szélesre terül. A törpe fajták bokrosak, párnaszerűek, a futó fajták hosszú hajtásai támaszokon, rézsűn vagy a konténer pereme fölött kúsznak.

A levelek nagyok, szinte kerekek, pajzsszerűen nyelezettek, mint egy kis ernyő. Halvány erek sugároznak szét rajtuk, a szélük sima. Egyes fajták levele márványozott vagy tarka. A tölcséres, ötszirmú virág 2,5–6 cm átmérőjű, hátul hosszú nektársarkantyú található rajta. Enyhén illatos, lehet egyszerű vagy telt, a töve gyakran sötétebb. A színe sárga, narancs, piros, rózsaszín, krémszínű vagy fehér. A termés háromosztatú, kb. 2 cm széles, mindegyik részben egy nagy, 1–1,5 cm-es mag van.

Termesztés és gondozás

Fény és helyválasztás

A legtöbb virágot teljes napfényben hozza. Forró nyáron jót tesz neki a könnyű délutáni árnyék. Jól érzi magát ágyásban, konténerben, balkonon, sziklakertben és talajtakaróként is. Támasz mellé ültetve felfuthat, a futó fajták pedig lelógathatók a ládából vagy a kosárból.

Öntözés

Mérsékelten öntözzük. A szárazságot és az elhanyagolást is elviseli, de egyenletes nedvesség mellett virágzik a legjobban. Júliusban és augusztusban érdemes többet öntözni. A pangó vizet kerüljük.

Talaj

A sovány vagy közepes, jó vízelvezetésű talaj a megfelelő. Szereti az agyagos vályogot, a homokos és a kavicsos talajt is. A túl gazdag föld dús lombú, de keveset virágzó növényt eredményez.

Tápanyag-utánpótlás

Alig vagy egyáltalán nem kell tápozni. A sok műtrágya a lombot erősíti, a virágzást viszont csökkenti.

Vetés és kiültetés

A nagy magokat vethetjük közvetlenül a végleges helyre vagy védett helyen, palántának. A helyrevetés ideje május, a palántanevelésé április. Kiültetni májusban és júniusban lehet, de csak a fagyveszély elmúlta után. Áprilisban, májusban és októberben védjük a fagytól.

Áttelelés

A fagy elpusztítja, ezért a fagyos telű vidékeken egynyáriként nevelik. A magját érdemes elmenteni a következő évre.

Szaporítás

Kizárólag maggal szaporítjuk. Mivel a faj könnyen magot hullat és sok helyen elvadult, a kertben is felbukkanhatnak önvetésű csemeték.

Gyakori problémák

A kártevők közül levéltetű, pajzstetű, molytetű és káposztalepke-hernyó jelenhet meg.

Sok levél, kevés virág: túl sok nitrogén vagy túl gazdag talaj az oka. Ne tápozzuk, és sovány talajon, teljes napon neveljük.

Ragacsos, kunkorodó levelek: levéltetű van a növényen. Vízzel lemoshatjuk, vagy rovarölő szappant használhatunk.

Fagyos éjszaka után megfeketedett növény: fagykár. Csak az utolsó fagy után vessünk vagy ültessünk ki.

Szüret és felhasználás

Júniustól októberig szedhetjük. Ehető a levele, a virága, a virágbimbója, a magtermése és a magja. Íze borsos, a vízitormára emlékeztet. A virágot és a levelet salátába tehetjük, az éretlen zöld magtermést pedig ecetes lében eltéve a kapribogyó helyett használhatjuk. Vágott virágnak is jó.

A hagyomány szerint Dél-Amerikában feltételezett antibiotikus hatása miatt használták, Európában pedig húgyúti és nemi fertőzésekre. Ez csak hagyományos felhasználás.

A virágok vonzzák a méheket, a lepkéket és más beporzókat. Egyes lepkék, köztük a káposztalepke hernyói is megeszik a leveleit.