Búzavirág

A búzavirág teljes napfényt kér, legfeljebb enyhén félárnyékos helyet visel el. Túl sok árnyékban a szárak elnyúlnak és elfekszenek, ezért válasszuk a kert legnapsabb foltját.

Virágágyásban, réten, vágott virágnak szánt sávban és edényben egyaránt jól mutat. Mivel a beporzók és a magevő énekesmadarak is kedvelik, természetközeli kertbe különösen illik. A szarvas általában nem károsítja.

A búzavirág közepes nedvességet szeret, de begyökeresedés után a száraz időszakokat is jól tűri. Általában elég mértékletesen öntözni. Júniusban és júliusban, a nyári virágzás idején érdemes valamivel gyakrabban öntözni.

A jó vízelvezetésű, de egyenletesen nedves, semleges vagy enyhén lúgos talajt kedveli, nagyjából 6,6-7,8 közötti pH-val. Az agyagos vályogtalaj és az általános virágföld egyaránt megfelel. A szegényebb talajt is elviseli, trágyázás nélkül is megél.

Tápanyagigénye csekély, általában nincs szükség műtrágyázásra. A túl dús tápanyag-ellátás nem javítja a virágzást.

A búzavirágot magról szaporítjuk. Szabadföldi vetésre áprilisban és májusban, valamint szeptemberben és októberben van lehetőség; a magokat körülbelül 1 cm mélyre vessük. Előnevelni februárban és márciusban lehet beltérben, a palántákat áprilisban-májusban ültetjük ki.

A kikelt növényeket ritkítsuk 20-30 cm-es távolságra, a tőtávolság nagyjából 25 cm legyen. A magasabb fajtákat érdemes karózni, hogy ne dőljenek el.

A virágzás meghosszabbításához és az önvetés korlátozásához szedjük le az elnyílt virágokat; ez főként júliusban és augusztusban időszerű. Ha viszont azt szeretnénk, hogy a madarak megehessék a magokat, hagyjuk meg a magfejeket.

A búzavirág egynyári, ezért évről évre újra kell vetni, vagy az önvetésre kell hagyatkozni. Enyhe éghajlaton az ősszel vetett növények magoncként áttelelhetnek. Nálunk a tél hidegebb, a megbízhatóan elviselt mélypont körülbelül -10 °C, a jellemző téli minimum pedig -20 °C, ezért a tavaszi vetés a biztonságosabb. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.

A szaporítás kizárólag magról történik. A magok a virágzás után érnek a magfejekben, és a növény szabadon is bőven kihullatja őket.

Az elfekvő szár oka többnyire az árnyék vagy a támasz hiánya. Megoldás: napos hely vagy karózás.

A nem kívánt magoncok a bőséges önvetésből erednek; az elnyílt virágok eltávolításával megelőzhetők. Szántóföldi kultúrákban a búzavirág gyomként is viselkedhet.

A kártevők közül a levéltetvek jelenhetnek meg. A lehetséges betegségek a hervadás, a rothadás és a rozsda.

A búzavirág vágott virágnak is alkalmas, a virágokat júniustól augusztusig szedhetjük. Ehető része a virág: a szirmokat színes díszként használják, és teákban is megtalálhatók.