Rebarbara nagy, szív alakú levelekkel és vöröses levélnyelekkel a kertben

Fotó: Olivier, CC BY 2.0, Wikimedia Commons

Fotó: Henry G. Gilbert Nursery and Seed Trade Catalog Collection.; Theodosia B. Shepherd Company., Public domain, Wikimedia Commons

Fotó: Rosser1954 Roger Griffith, Public domain, Wikimedia Commons

Fotó: Rosser1954 Roger Griffith, Public domain, Wikimedia Commons

Fotó: Chase brothers company, Rochester, N.Y., Public domain, Wikimedia Commons

Fotó: Tomwsulcer, CC0, Wikimedia Commons

Évelők Fűszernövények

Rebarbara

Rheum rhabarbarum · Polygonaceae

Más néven: rabarbara, hullámos rebarbara, rebarbara palánta

A rebarbara (más néven rabarbara vagy hullámos rebarbara) télálló, könnyen nevelhető évelő, amelynek húsos levélnyelét sütemények és kompótok készítéséhez szedjük. Napos helyen, tápanyagdús, nedvesen tartott talajban évről évre megbízhatóan hajt. A levele viszont nem fogyasztható.

Fény: Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Mérsékelt
Hőmérséklet: 10–22 °C, min. -35 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,6–1,5 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésVetésKiültetésÁtültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A rebarbara jellemzői

A Rheum rhabarbarum a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik. Őshazája Mongólia, Szibéria (Burjátia, Csita, Irkutszk) és Észak-Kína, Mandzsúriát is beleértve.

Bokrosodó, lágyszárú évelő: rövid, vastag gyöktörzsből hajt, tőlevélrózsát képez. A szív alakú vagy háromszögletű levéllemez akár 60 cm széles is lehet, és vastag, vöröses levélnyélen ül. A húsos gyöktörzs valóságos tápanyagraktárként működő tövet alkot.

Májusban-júniusban apró, zöldesfehér vagy rózsaszínes-vörös virágok nyílnak nagy, tömött, leveles, összetett bugában. A termés vöröses, háromszárnyú, szögletes makkocska, egyetlen maggal. A rebarbara ősszel visszahúzódik, a föld feletti része elszárad.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A rebarbara a napos helyet szereti, de az enyhe félárnyékot is elviseli. A kertben olyan helyet válasszunk neki, ahol évekig háborítatlanul maradhat, mert nagy tövet fejleszt.

Öntözés

Közepes vízigényű, de egyenletes nedvességre van szüksége. A zsenge, szép szárakhoz rendszeres csapadék vagy öntözés kell. Májusban, júniusban és júliusban érdemes többet öntözni.

Talaj

Tápanyagban bő, vízmegtartó, mégis jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. A vályogos, humuszos talaj ideális, a kedvező pH-tartomány nagyjából 5,5 és 7 között van. Sok komposzttal javítsuk a talajt.

Ha a tövet át kell ültetni, márciusban vagy októberben tegyük meg.

Tápanyag-utánpótlás

A rebarbara igazi nagyétkű növény. Télen takarjuk a tövet istállótrágyával vagy komposzttal. A tápanyag-utánpótlás fő ideje februárban és márciusban van.

Metszés

A virágszárakat távolítsuk el, így a növény több levélnyelet fejleszt. Ősszel, októberben vágjuk vissza az elszáradt leveleket.

Ültetés

A gyöktörzseket ősszel vagy kora tavasszal, márciusban, áprilisban vagy októberben ültessük úgy, hogy a rügyek éppen a talaj felszínén legyenek.

Az első évben ne szedjünk belőle, hagyjuk megerősödni.

Áttelelés

A rebarbara teljesen télálló: a hidegtűrése nagyjából -35 °C, a jellemző hazai téli mélypont pedig körülbelül -20 °C, így kint maradhat. Sőt, a jó növekedéshez több hetes hideg időszakra van szüksége. A nyugalmi ideje novembertől februárig tart.

Szaporítás

A rebarbarát tőosztással vagy maggal lehet szaporítani. A tőosztás ideje március vagy október.

Magvetésnél márciusban-áprilisban szabadba vethetünk, szobában februárban-márciusban kezdhetjük az előnevelést.

Szüret és felhasználás

A levélnyeleket áprilistól júniusig szedhetjük. Cukorral főzve piték, morzsás sütemények és kompótok alapanyaga.

A leveleket soha nem szabad megenni. A növényt az európai népi gyógyászatban is hagyományosan használták.