Napraforgó

Helianthus annuus · Asteraceae

Más néven: közönséges napraforgó, dísznapraforgó

A napraforgó gyorsan növő, könnyen nevelhető egynyári, amely teljes napfényben és egyszerű kerti talajban is bőven virágzik. Magról vethető, a magas fajtákat érdemes megkarózni, ősszel pedig a magja a madaraknak és a konyhában is jól jön.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Közepes
Páratartalom: Alacsony
Hőmérséklet: 21–29 °C, min. 2 °C
Nehézség: Igénytelen
Magasság: 0,5–3 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésVetésKiültetésSzaporításTöbb vízVirágzásBetakarításFagyvédelemNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A napraforgó jellemzői

A napraforgó (Helianthus annuus), más néven közönséges napraforgó, a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó egynyári, lágyszárú növény. A kertekben néha dísznapraforgóként is emlegetik. Az Egyesült Államok nyugati részén és Mexikóban őshonos, de szinte az egész világon termesztik. Természetes élőhelyei az útszélek, a kerítések melletti sávok, a szántók és a parlagon hagyott, nyílt, napos területek.

Magassága a fajtától függően 45 cm és 300 cm között változik. Szára merev, vastag és szőrös, a termesztett fajtáknál általában elágazás nélküli. Levelei nagyok, durvák, érdes szőrűek, alakjuk tojásdadtól szív alakúig változik, szélük fűrészes, többnyire váltakozó állásúak.

A virágzat 8–15 cm átmérőjű fészekvirágzat. A klasszikus változatnál sárga-narancssárga szalagvirágok veszik körül a barnás-bíbor közepet. A színek között sárga, narancs, piros, barna, bronz és fehér árnyalat is előfordul. A termés a közepén kialakuló, egymagvas kaszatermés, vagyis a közismert napraforgómag. A virágzás júliustól októberig tart.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A napraforgónak naponta legalább 6 óra közvetlen napfényre van szüksége, ezért a kert legnaposabb részére ültessük. A 21–29 °C közötti hőmérsékletet kedveli. A magasabb fajtákat védjük a széltől.

Öntözés

Az öntözési igénye közepes. Megeredésig és virágzás idején rendszeresen öntözzük. A begyökeresedett növény már jól bírja a szárazságot.

Júniustól augusztusig, amikor a növény a leggyorsabban fejlődik, érdemes többet öntözni.

Talaj

A napraforgó a nedvességtartó, de jó vízelvezetésű vályogtalajt szereti. A szegényebb, szárazabb talajt is elviseli. Vályog-, homok- és agyagtalajban egyaránt megél, a 6,0 és 8,0 közötti pH-érték megfelelő számára.

Vetés és ültetés

A magot az utolsó fagy után érdemes közvetlenül a szabadba vetni, kb. 2,5 cm mélyre, egymástól 45 cm távolságra. Szabadföldbe áprilisban és májusban vethetünk.

Korábbi virágzást szeretnénk? Márciusban és áprilisban otthon is előnevelhetjük a palántákat, majd májusban vagy júniusban ültethetjük ki őket. Áprilisban és májusban a fagyveszély miatt figyeljünk a fiatal növényekre, mert a napraforgó nem fagytűrő.

Metszés és karózás

A napraforgót nem kell metszeni. A magas fajták mellé viszont érdemes karót állítani, hogy a nehéz virágzat alatt ne dőljenek el.

Áttelelés

A napraforgó nem fagytűrő, a szezon végén elpusztul, ezért egynyáriként kezeljük. A következő évre gyűjtsünk magot. A téli pihenő hónapjai: november, december, január és február.

Szaporítás

A napraforgót magról szaporítjuk, áprilisban és májusban. A saját termésből gyűjtött mag jó kiindulópont a következő évre, de a fajtajelleg nem mindig öröklődik változatlanul, ezért erre ne számítsunk biztosan.

Betakarítás és felhasználás

A magot szeptemberben és októberben lehet begyűjteni. A napraforgómag ehető, nassolnivalóként és sütéshez is használják, olajat is sajtolnak belőle. A szirmok szintén ehetők.

A napraforgó vágott virágnak is megfelel. A beporzókat is vonzza: a virágon méhek és lepkék jelennek meg, a magfejek pedig madarak és mókusok eledele.