Málna
Rubus idaeus · Rosaceae
Más néven: málnatő, málna palánta
A málna (Rubus idaeus, más néven málnatő) lombhullató, évelő gyümölcscserje, amely a gyökeréből újra és újra új vesszőket hajt. Könnyen nevelhető, a magyarországi telet védelem nélkül is jól viseli, és nyártól kora őszig terem. Az alábbiakban a hely, az öntözés, a metszés és a leggyakoribb gondok szerepelnek.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–25 °C, min. -40 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 1,5–2,5 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A málna jellemzői
A málna Európában és Észak-Ázsiában őshonos, mérsékelt égövön széles körben termesztik. Természetes élőhelye az erdő és a tisztás: fák alatt ritkás állományt, tisztásokon sűrű bozótot alkot.
A cserje 150–250 cm magasra nő, növekedése közepes ütemű. Egyenes, felül ívesen hajló vesszői az évelő gyökérrendszerből sarjadnak, és idővel sűrű bozótot alkotnak. A levelek szárnyaltak, 3–7 fogazott szélű, ráncos levélkéből állnak, színük zöld, fonákuk világosabb és molyhos.
A kicsi, fehér, ötszirmú virágok késő tavasszal, májusban és júniusban nyílnak, rövid fürtökben az oldalhajtások csúcsán. A termés édes-savanykás, piros, apró csonthéjasokból álló gyűjtött termés, amelynek szemei szedéskor leválnak a torzsáról. A virágok a méheknek és a lepkéknek nektárt adnak, a gyümölcsöt a madarak is szívesen eszik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A málna teljes napon terem a legjobban, de a félárnyékot is elviseli. Árnyékosabb helyen várhatóan kevesebb termést ad.
Mivel a vesszők magasra nőnek és ívesen hajlanak, érdemes támrendszert, például kifeszített huzalt vagy rácsot adni nekik. A gyökérsarjak miatt a málna idővel terjed, ezért számoljon vele a hely kiválasztásakor.
Öntözés
A málna vízigénye közepes. A gyümölcsfejlődés idején tartsa egyenletesen nedvesen a talajt, ezért júniusban, júliusban és augusztusban öntözzön többet.
A pangó vizet nem szereti, ezért a talaj legyen nedves, de jó vízelvezetésű.
Talaj
Termékeny, humuszos, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talajt kedvel, a kedvező pH-érték nagyjából 5,5 és 6,5 között van. Az agyagos-homokos vályogtalaj is megfelel, ha humuszban gazdag.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyagot márciusban és áprilisban, a tavaszi növekedés kezdetén érdemes pótolni.
Metszés
A málna vesszői kétévesek: az első évben nőnek, a másodikban teremnek, utána elszáradnak. A termés után, augusztusban vágja ki az elöregedett, már termést hozott vesszőket.
A fiatal vesszőket februárban és márciusban ritkítsa kezelhető mennyiségűre, hogy a bokor levegős maradjon, és a vesszők jól elférjenek a támrendszeren.
Ültetés
A gyökeres málnatövet ősszel (októberben, novemberben) vagy kora tavasszal (márciusban, áprilisban) ültesse ki. Az ültetés után azonnal biztosítson neki támasztékot, például rácsot.
Áttelelés
A málna fagytűrő, a vesszők a legtöbb éghajlaton védelem nélkül átvészelik a telet. A nyugalmi időszak decembertől februárig tart, ilyenkor nincs külön teendő.
Szaporítás
A málna szaporítható tőosztással, gyökérdugvánnyal és maggal. A gyökérsarjak miatt a tőosztás a legegyszerűbb mód. Az ideális időpont március, illetve október–november.
Gyakori problémák
A kártevők közül a málnabogár, a levéltetvek és a takácsatkák jelenhetnek meg. A betegségek közül a szürkepenész, a vesszők betegségei (vesszőszáradás, vesszőfoltosság) és a verticilliumos hervadás fordulhat elő.
A levegős, ritkított állomány és a pangó víz elkerülése segít megelőzni a bajokat.
Szüret és felhasználás
A málna júniustól szeptemberig szüretelhető. Érett állapotban a szemek könnyen leválnak a torzsáról.
Friss gyümölcsként fogyasztható, lekvárhoz, desszertekhez és italokhoz is használják. A levelét és a gyökerét hagyományosan is felhasználják.

















































































