Homoktövis

Napos helyet válasszunk neki, ez felel meg legjobban az élőhelyének. Sövénynek is jó, mert sűrű és tüskés, a madaraknak pedig menedéket ad. Számoljunk vele, hogy a bokor gyorsan nő, és sarjakkal terjed, ezért hagyjunk neki elég helyet.

A begyökeresedett növénynek kevés vízre van szüksége, a szárazságot jól viseli, az állóvizet viszont nem. Júniusban és júliusban érdemes több vizet adni. A pangó víz miatt a bokor visszahalhat, ezért ne ültessük vizenyős helyre.

Laza, homokos vagy kavicsos, szegényes vagy közepesen tápanyagdús talajt szeret. Homokos, kavicsos, vályogos és meszes talajon is megél, a sós közeget is tűri. Fontos, hogy a talaj jó vízáteresztő képességű legyen, a nehéz, kötött talaj nem neki való.

Keveset igényel, mert gyökerein nitrogénkötő Frankia-baktériumokkal él szimbiózisban, így a nitrogénszükségletét maga fedezi.

Februárban és márciusban érdemes metszeni. Mivel a bokor gyorsan nő és sűrűn sarjad, a metszéssel együtt a gyökérsarjak visszaszorítására is érdemes figyelni.

A homoktövis palánta kiültetésére márciusban, áprilisban és októberben van lehetőség. A termés érdekében ültessünk egymáshoz közel nőivarú és hím tövet is, mert a szélporozta, kétlaki növény egyedül nem hoz bogyót.

A gyökérsarjak erősen terjednek, és a növény az őshonos elterjedési területén kívül, nyílt talajon, dűnéken inváziossá válhat. Ültetéskor ezért gondoljunk a sarjak kordában tartására.

Nagyon fagytűrő, védelemre nincs szüksége: a legalacsonyabb tűrt hőmérséklete –39 °C, a tipikus hazai téli mélypont pedig körülbelül –20 °C. A nyugalmi időszak januárra, februárra, novemberre és decemberre esik.

Szaporítható maggal, szárdugvánnyal, tőosztással és bujtással. A vetés ideje október és november. Szaporításra február, június és október kínálkozik.

Mivel a növény sarjakkal terjed, a tőosztás különösen kézenfekvő lehet.

Nem terem bogyót: az ok többnyire az, hogy csak hím vagy csak nőivarú tő van a kertben. Megoldás: ültessünk egymás közelébe mindkét nemből.

A bokor visszahal: ilyenkor általában vizenyős vagy nehéz talaj áll a háttérben. Megoldás: jó vízelvezetésű talajba ültessük.

A bogyókat szeptemberben és októberben szüretelik. A termés savanykás és C-vitaminban gazdag, levet, lekvárt és olajat készítenek belőle. A szárított levélből tea főzhető.

Oroszországban és Északkelet-Ázsiában a hagyományos orvoslásban is használják, az olajat pedig a kozmetikai termékekben. A madarak szívesen csipegetik a bogyókat, a levelet pedig takarmányként is használják.