Közönséges lucfenyő
Picea abies · Pinaceae
A közönséges lucfenyő (Picea abies), röviden lucfenyő, gyorsan növő, örökzöld tűlevelű fa, amely a hideg telet is jól bírja. Hűvös, nedvesebb talajon könnyen nevelhető, és sövénynek is használható. Az alábbiakban az ültetésről, az öntözésről és a leggyakoribb gondokról olvashatunk.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–22 °C, min. -39 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 12–55 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A közönséges lucfenyő jellemzői
A lucfenyő örökzöld fa, természetes élőhelye Észak-, Közép- és Kelet-Európa, Norvégiától és Lengyelországtól keletre, az Urál felé. Közép-Európa hegyeiben egészen a Balkánig és Észak-Görögországig megtalálható. Eredetileg hűvös, savanyú talajú északi és hegyvidéki fenyvesekben él.
A magassága nagyjából 12 métertől akár 55 méterig is terjedhet. Fiatalon kúp alakú, ágai felfelé állnak. Idősebb fán az ágak végei lecsüngenek. A tűlevelek merevek, négyélűek, sötétzöldek, nagyjából 1,5–2,5 cm hosszúak, spirálisan ülnek a hajtásokon, a hegyük tompa.
Áprilisban, májusban virágzik. Szélporozta növény: a hím tobozok sárgásbarna csoportokban ülnek, a termős tobozok lilák és felállók. A termés lecsüngő toboz, 9–20 cm hosszú. Fiatalon zöld vagy ibolyaszínű, éretten barna, benne fekete, szárnyas magvakkal. A fája jellemzően nem illatos. Gyökérrendszere sekély és szélesen szétterjedő.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A lucfenyő teljes napfényen érzi jól magát, de a részleges árnyékot is elviseli. Hűvös éghajlaton ültessük, a forró, száraz helyeket kerüljük.
A sekély gyökérzet miatt a fa érzékeny a szélre, viharban könnyen kidőlhet. Ezért érdemes szélvédett helyet választani.
Öntözés
A lucfenyő egyenletesen nedves, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Nem szereti a pangó vizet, de a forró, száraz nyarat sem. Szárazságtűrése közepes.
Júniustól augusztusig érdemes többet öntözni, különösen száraz időszakban. A szárazság és a hőstressz a tűk barnulását és elhalását okozhatja.
Talaj
A fának mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű, savanyú talaj felel meg, a kedvező pH nagyjából 4,5 és 6,5 között van. Homokos és agyagos vályogtalajon egyaránt megél. Száraz vagy tápanyagszegény helyen gyengén fejlődik.
Tápanyag-utánpótlás
Ha szükségesnek látjuk, áprilisban érdemes tápanyagot adni a lucfenyőnek. Tápanyagszegény talajon ez különösen fontos.
Metszés és sövény
A lucfenyő kevés metszést igényel. Sövénynek vagy takarónövénynek ültetve a nyírást jól tűri.
Metszésre március és augusztus a megfelelő időszak.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, valamint szeptemberben és októberben lehet. Válasszunk napos, hűvös, nedves talajú helyet, és védjük a széltől. Forró, száraz helyen a fa gyengén fejlődik, és könnyebben kidől.
Áttelelés
A lucfenyő fagytűrő, akár -39 °C-ot is elvisel, míg a szokásos téli mélypont nálunk nagyjából -20 °C. A szabadban áttelel. Nyugalmi időszaka januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
A lucfenyő magvetéssel, dugványozással és oltással is szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje március és április.
A tobozok októberben és novemberben érnek be és barnulnak meg, ekkor lehet a magvakat összegyűjteni.
Gyakori problémák
A leggyakoribb kártevők a betűzőszú, a nagy fenyőormányos, a levéltetvek, a fenyődarázs és az apácalepke. Betegségei közé tartozik a tuskógomba okozta gyökérrothadás és a vörös korhadás.
Ha a tűk barnulnak és elhalnak, ennek oka lehet szúkár vagy aszály és hőstressz. Száraz időszakban öntözzünk, a megtámadott fákat pedig távolítsuk el.
Ha a fa gyengén nő vagy kidől, gyakran a sekély gyökérzet áll a háttérben száraz, forró helyen. Ültessük hűvös, nedves talajba, és védjük a széltől.

















































































