Szürke luc
Picea glauca · Pinaceae
Más néven: kanadai luc, fehér luc, kanadai szürke luc
A szürke luc, más néven kanadai luc vagy fehér luc (Picea glauca), lassan növő, igen fagytűrő örökzöld fa. Hűvös, mérsékelten nedves helyen kevés törődéssel is jól érzi magát. Nagyra nő, ezért érdemes a kifejlett méretéhez igazítva megtervezni a helyét.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–22 °C, min. -54 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–30 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A szürke luc jellemzői
A szürke luc a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó, örökzöld tűlevelű fa. Őshazája Kanada és az Egyesült Államok északi részének hűvös, nedves erdeje, Alaszkától Új-Fundlandig, délen Montanáig, a Nagy-tavakig és Új-Angliáig.
Kertben általában 15–30 m magasra nő, növekedése lassú. A tűi rövidek, négyélűek, nagyjából 8–20 mm hosszúak, kékeszöldek, viaszos sávokkal. Összemorzsolva jellegzetes, görényszagra emlékeztető illatot adnak.
Tavasszal, májusban–júniusban jelennek meg az alig feltűnő porzós és termős tobozkák. A termős tobozok zöldek vagy vörösesek, később világosbarnává érnek. A kifejlett toboz lecsüngő, karcsú, hengeres, 2,5–7 cm hosszú, benne apró, fekete, szárnyas magvakkal. A fajt bonsaiként is használják.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legjobban teljes napon fejlődik, de félárnyékot is elvisel. Hűvös, jó légmozgású helyet válasszunk neki. A forró, párás nyarat, a légszennyezést és a sós permetet nem szereti, ezért forgalmas, sózott utak mellé nem a legjobb választás.
Öntözés
Mérsékelt nedvességet igényel. A begyökeresedett fa a száraz időszakokat jól bírja, így felnőtt korában ritkán szorul pótöntözésre. Az újonnan ültetett fát az első időben tartsuk egyenletesen nedvesen.
Talaj
Alkalmazkodó fa: vályog-, homok- és agyagtalajon is megél. A termékeny, nedves, de jó vízelvezetésű talajt kedveli.
Tápanyag-utánpótlás
Ha szükségesnek látjuk, áprilisban pótoljuk a tápanyagot.
Metszés
A metszést februárban–márciusban, a nyugalmi időszak végén végezzük.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban vagy októberben érdemes. Hűvös éghajlaton, jó légmozgású helyen érzi jól magát. Hagyjunk neki bőven helyet, mert a lassú növekedés ellenére nagy fává válik.
Áttelelés
Rendkívül fagytűrő, a legalacsonyabb tűrt hőmérséklete –54 °C körül van, így nálunk a szokásos, nagyjából –20 °C-os téli mélypontok nem okoznak gondot. Védelemre nincs szüksége. A nyugalmi időszak január–február és november–december.
Szaporítás
Magról és oltással szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje március–április.
Gyakori problémák
A tűk pettyezettsége és barnulása általában takácsatkára utal. Ilyenkor vízsugárral permetezzük át a fát, szükség esetén kertészeti olajjal kezeljük.
Ha a fa forró nyarakon gyengén nő és barnul, azt a hő és a pára okozza, amelyet a faj nem visel jól. Ezen csak a hűvös, jó légmozgású hely segít.
A fajt ezenkívül károsíthatja a lucfenyő-fűrészdarázs, a hajtásokat rágó hernyók, a szú, továbbá tűrozsda, szárrozsda, rákos sebek, gyökér- és törzsrothadás.
Felhasználás
A fiatal hajtáscsúcsok ehetők. Sört, gint, üdítőt, cukorkát és befőttet ízesítenek velük. A virágzó fa a lepkéket, kisemlősöket és énekesmadarakat is vonzza.









































































