Szerb luc
Picea omorika · Pinaceae
Más néven: szerb lucfenyő
A szerb luc (Picea omorika, más néven szerb lucfenyő) karcsú, kúp alakú, örökzöld fa, amely a fagyos telet is jól viseli. Lassan nő, kevés metszést igényel, és a szűk koronája miatt kisebb kertekben is jól mutat.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Teljes napsütés
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 5–22 °C, min. -34 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 12–25 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A szerb luc jellemzői
A szerb luc természetes élőhelye rendkívül kicsi: a Drina völgyében, Nyugat-Szerbiában és Kelet-Bosznia-Hercegovinában őshonos, mindössze nagyjából 60 hektáron. Vadon a hegyvidéki erdők meredek, mészköves és egyéb lejtőin él, 800–1600 méteres magasságban.
A fa keskeny, kúp alakú, rövid ágai lehajlók, a végük felfelé kunkorodik. Általában 12–25 méter magasra nő, a lombkorona szélessége 4,5–6 méter. A növekedése lassú.
A lapos tűlevelek 1–2 cm hosszúak, felül fényes sötétzöldek, alul két ezüstösfehér gázcserenyílás-sáv fut rajtuk. A tűlevelek citrusillatúak. A szerb luc nem virágzik: tavasszal világospiros porzós tobozokat hoz. A kúpok orsó alakúak, 4–7 cm hosszúak, fiatalon sötétlilák, éréskor sötétbarnák. A fa menedéket nyújt a madaraknak és a kisemlősöknek.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Napos és enyhén árnyékos helyen is jól érzi magát. Hűvös fekvést válasszunk, és hagyjunk elég helyet a keskeny, de magas koronának. A sós permetet nem tűri, ezért sózott utak mellé ne ültessük.
Öntözés
A szerb luc mérsékelten igényli a vizet, a nedves, jó vízelvezetésű talajt szereti. A fiatal fákat száraz időszakban érdemes öntözni. Júliusban és augusztusban a szokásosnál több vizet adjunk neki.
Talaj
A legtöbb talajon megél: jó neki a vályog, az agyag, a homok, a lúgos és a savanyú talaj is. Az 5 és 8 közötti pH elfogadható. A legjobb a nedves, jó vízelvezetésű vályogtalaj.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje márciustól áprilisig tart.
Metszés
Kevés metszést igényel. A csúcshajtást (a vezérhajtást) mindig hagyjuk épen, csak az elhalt ágakat távolítsuk el.
Ültetés
Ültethetjük tavasszal (márciusban, áprilisban) vagy ősszel (szeptemberben, októberben). Hűvös helyet válasszunk, ahol a keskeny korona is elfér.
Áttelelés
Teljesen télálló, külön védelemre nem szorul. Akár -34 °C-ig is elviseli, a nálunk szokásos -20 °C körüli mélypontokat pedig jól bírja. A nyugalmi időszak novembertől februárig tart.
Szaporítás
Magról vagy oltással szaporítható. A vetés ideje március–április.
Gyakori problémák
Előfordulhat rajta levéltetű, takácsatka, rügyeket károsító hernyó és fúrórovar. A betegségek közül a mézgomba (Armillaria) említhető.









































































