Japán lonc
Lonicera japonica · Caprifoliaceae
Más néven: kúszó lonc
A japán lonc (Lonicera japonica, másik nevén kúszó lonc) gyorsan növő, félig örökzöld kúszónövény, amely édesen illatos, fehérből sárgába fakuló virágairól ismert. Nálunk télálló, könnyen gondozható, de nagyon erőteljesen nő és terjed, ezért érdemes előre átgondolni, hová ültetjük.
- Fény
- Napfény vagy félárnyék, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 15–28 °C, min. -25 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–10 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A japán lonc jellemzői
A japán lonc a Caprifoliaceae családba tartozik, és Kelet-Ázsiából származik: Japánból, Koreából, Mandzsúriából, Tajvanról és Kína nagy részéről. Természetes élőhelye az erdőszélek, a bozótosok és a bolygatott talajú területek.
Sokéves, félig örökzöld, gyorsan növő kúszónövény. Csavarodva kapaszkodik felfelé, de a talajon szőnyegszerűen is szétterül, indákkal és gyökértörzsekkel (rizómákkal) terjed. Magassága általában 3 és 10 méter között alakul, szélessége 90–180 cm.
Levelei átellenesek, egyszerűek, oválisak vagy hosszúkásak, 3–8 cm hosszúak, épszélűek, zöldek. A fiatal növényen és a korai leveleken karéjos, finoman szőrös levelek is előfordulhatnak.
A virágok párosával nyílnak, kétajkú, csöves alakúak, 3–4 cm hosszúak. Fehéren nyílnak, majd sárgára fakulnak, illatuk édes. Májustól szeptemberig virágzik. A termés 3–7 mm-es, gömbölyű bogyó, amely zöldből pirosra, majd feketére érik, és több magot tartalmaz.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Napos helyen és félárnyékban is jól nő. Mély árnyékban lassul a növekedése. Támaszt vagy elegendő helyet kell biztosítani neki, ahol szabadon kúszhat.
Öntözés
A fiatal növényeket rendszeresen öntözzük. A begyökeresedett példányok már elviselik a száraz időszakokat. Júliusban és augusztusban érdemes több vizet adni.
Talaj
A legtöbb kerti talajon megél, az agyagostól a homokosig, ha a víz megfelelően elszivárog. Legjobb a nedves, de jó vízelvezetésű talaj, a kémhatás pedig körülbelül 5,5 és 8 közötti.
Tápanyag-utánpótlás
Ritkán van rá szükség, mert a növény tápanyag-utánpótlás nélkül is életerős.
Metszés
A japán lonc növekedését februárban–márciusban, késő télen érdemes erőteljes visszavágással kordában tartani. Ahol nem kívánjuk, a kifutó indákat távolítsuk el, a gyökereket pedig ássuk ki.
Ültetés és vetés
Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes. Mivel gyorsan terjed, tervezzük meg előre a helyét és a támaszát.
Olyan területeken, ahol invazívvá vált, nem ajánlott ültetni, ott inkább őshonos növényt válasszunk. Az USA-ban és sok más országban erősen invazív, kiszorítja az őshonos növényeket, és több amerikai államban tiltott vagy korlátozott.
Magról is szaporítható: szabadföldi vetésre március–április, beltéri vetésre február–március az időpont.
Áttelelés
Télálló, körülbelül –25 °C-ig bírja a fagyot, így védelemre nincs szüksége. A nyugalmi időszaka január–február és november–december.
Szaporítás
Magvetéssel, szárdugványozással és bujtással is szaporítható. A dugványozás és a bujtás ideje júniustól augusztusig tart. Az indák a talajt érve maguktól is gyökeret eresztenek.
Gyakori gondok
A fő gond a növény túlzott terjeszkedése. Az indázó, csavarodó hajtások elnyomják a szomszédos növényeket. Ellenszere az évenkénti erőteljes metszés és az indák eltávolítása.
A madarak által terjesztett magok és a gyökértörzsek miatt a kertből ki is szökhet. Ilyenkor távolítsuk el a termést, és ássuk ki az összes gyökérdarabot.
Felhasználás
A virágok nektárját fogyasztják, a növény többi részének fogyasztása nem ajánlott. A virágokat általában júniusban–júliusban lehet gyűjteni.
A virágot (jin yin hua) és a szárat (ren dong teng) a hagyományos kínai orvoslásban használják.
A virágok a beporzóknak is táplálékot adnak, a bogyókat madarak és kisemlősök eszik, és ők terjesztik a magokat.


































































