Navigáció kihagyása, ugrás a tartalomra
Tartalom átugrása, ugrás a láblécbe

Fekete dió

Juglans nigra · Juglandaceae

Más néven: amerikai fekete dió

Kisállatokra mérgező · részletek ↓

A fekete dió (Juglans nigra, más néven amerikai fekete dió) gyorsan növő, lombhullató fa, amely szabadon állva széles, lekerekített koronát nevel. Teljesen fagytűrő, de a gyökerei juglont bocsátanak ki, ezért a helyét gondosan kell megválasztani.

Fény
Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
Öntözés
Közepes
Páratartalom
Mérsékelt
Hőmérséklet
10–28 °C, min. -33 °C
Nehézség
Közepesen igényes
Magasság
15–40 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

VetésKiültetésMetszésSzaporításTápoldatozásTöbb vízVirágzásBetakarításNyugalmi időszak
Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A fekete dió jellemzői

A fekete dió Észak-Amerika középső és keleti részén őshonos, Ontario déli részétől Georgiáig és Florida északi részéig, nyugaton pedig Texasig. Természetes élőhelye általában a gazdag talajú folyóvölgyek, patakpartok, nedves völgyek és alsó lejtők.

Magassága általában 15–40 méter. Erdei környezetben, a többi fa között magas, egyenes törzset nevel, szabadon állva viszont rövidebb törzset és széles, nyitott, lekerekített koronát. Növekedése gyors.

A levelei nagyok, szárnyaltan összetettek, 30–60 cm hosszúak, 15–23 fogazott levélkével. Tavasszal későn hajtanak ki, ősszel korán lehullanak, színük ilyenkor sárga. Egylaki növény: áprilisban és májusban megjelennek a lecsüngő, sárgászöld porzós barkák és a hajtások csúcsán a rövid termős virágzatok. A beporzást a szél végzi.

A termés kerek dió, húsos, sárgászöld burokban. Ez a burok erősen fest, ősszel érik. A kemény, sötét héj ehető magot rejt.

Termesztés és gondozás

Fény és hely

A fekete dió teljes napfényt kér, a félárnyékot még elviseli, de teljes árnyékban nem fejlődik jól. Mély, tápanyagban gazdag, nedves, mégis jó vízelvezetésű talajt szeret.

A hely kiválasztásánál számolni kell a fa méretével, valamint a gyökerekből és a lehulló levelekből kibocsátott juglonnal is, amely a környező növényeknek árthat.

Öntözés

A fekete dió mérsékelt vízigényű, a nedves, termékeny talajt kedveli. A kifejlett fák meglehetősen szárazságtűrők. Júniustól augusztusig, a nyári hónapokban érdemes több vizet adni.

Talaj

Mély, humuszos, nedves, de jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. Vályog-, agyag- és homoktalajban is jól fejlődik, a kémhatás ideális tartománya nagyjából 5,5 és 7,5 közé esik. Tápanyagszegény helyen gyengén fejlődik.

A mély karógyökér miatt cserépben nem tartható.

Tápanyag-utánpótlás

A tápanyag-utánpótlás ideje márciustól áprilisig tart. Mivel a fa a gazdag talajt kedveli, tápanyagszegény talajon érdemes erre odafigyelni.

Metszés

A metszésre januárban, novemberben és decemberben, a nyugalmi időszakban kerülhet sor.

Ültetés

Fiatalon érdemes kiültetni, tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november). A mély karógyökér miatt az átültetés nehéz, ezért gondolja meg jól a végleges helyet.

Ültesse távol az érzékeny növényektől, például a paradicsomtól, az azáleától és az almafától, mert a juglon ezeknek árthat.

Áttelelés

A fekete dió teljesen télálló. A legalacsonyabb elviselt hőmérséklet -33 °C, a hazai tipikus téli mélypont pedig nagyjából -20 °C. Nyugalmi ideje januártól februárig, valamint novembertől decemberig tart.

Szaporítás

Magról vagy oltással szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje október–november.

Gyakori problémák

Ha a fa közelében a növények hervadnak vagy elpusztulnak, ennek oka a gyökerekből és a lehullott levelekből származó juglon. Alá juglontűrő fajokat érdemes ültetni, az érzékeny haszonnövényeket pedig messze kell tartani.

Ha a burokban kukacokat talál, azt a dióburok-légy lárvái okozzák. A fertőzött burkokat ilyenkor azonnal el kell távolítani.

A fát károsíthatja a diólepke-hernyó, az amerikai fehér szövőlepke, a diómoly, a diószár, az almamoly és a levéltetű. A betegségek közül az ezerkankó-betegség, az európai kankó és az antraknózis fordulhat elő.

Termés és felhasználás

A dió szeptemberben és októberben érik. A magbél jellegzetes, erős ízű, ehető. A kemény héj és az erősen festő burok miatt a feldolgozás körülményes.

A hagyományok szerint az észak-amerikai őslakosok gyógyászati célra használták, a burokból pedig barna festék nyerhető.

Biztonság

Kisállatokra mérgező
Macskák
Nem mérgező
Kutyák
Mérgező
Lovak
Mérgező

A fekete dió juglont tartalmaz. Mérgező a kutyákra és a lovakra, az emberre enyhén mérgező, a macskákra nem mérgező. A mérgező részek a penészes dió és burok, a faforgács, a gyökerek és a levelek. A penészes diót vagy burkot elfogyasztó kutyáknál remegés és görcsroham léphet fel, a faforgácsnak kitett lovaknál pedig patagyulladás és kólika alakulhat ki. Ez csupán tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén kérdezze meg az állatorvost vagy az orvost.

Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox

Kiegészítők a növényedhez

Gyakran ismételt kérdések

Miért pusztulnak el a növények a fekete dió alatt?A fa gyökerei és lehullott levelei juglont bocsátanak ki, ami árthat a környező növényeknek. Alá juglontűrő fajokat érdemes ültetni, az érzékeny növényeket pedig messze kell tartani.
Kibírja a fekete dió a magyar telet?Igen, teljesen télálló. Akár -33 °C-ot is elvisel, a tipikus téli mélypont pedig nagyjából -20 °C.
Mikor érik a fekete dió termése?A termés ősszel érik, szeptemberben és októberben szedhető. A burok erősen fest, ezért a feldolgozás nehézkes.
Ültethető a fekete dió cserépbe?Nem, a mély karógyökér miatt cserépben nem tartható, konténerbe sem való.
Mérgező a fekete dió a kutyákra?Igen, a kutyákra mérgező, különösen a penészes dió és burok okozhat remegést és görcsrohamot. A macskákra nem mérgező. Kétség esetén kérdezze meg az állatorvost.
Lábléc kihagyása, ugrás az oldal elejéreUgrás az oldal elejére