Fekete dió
Juglans nigra · Juglandaceae
Más néven: amerikai fekete dió
A fekete dió (Juglans nigra, más néven amerikai fekete dió) gyorsan növő, lombhullató fa, amely szabadon állva széles, lekerekített koronát nevel. Teljesen fagytűrő, de a gyökerei juglont bocsátanak ki, ezért a helyét gondosan kell megválasztani.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–28 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Közepesen igényes
- Magasság
- 15–40 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A fekete dió jellemzői
A fekete dió Észak-Amerika középső és keleti részén őshonos, Ontario déli részétől Georgiáig és Florida északi részéig, nyugaton pedig Texasig. Természetes élőhelye általában a gazdag talajú folyóvölgyek, patakpartok, nedves völgyek és alsó lejtők.
Magassága általában 15–40 méter. Erdei környezetben, a többi fa között magas, egyenes törzset nevel, szabadon állva viszont rövidebb törzset és széles, nyitott, lekerekített koronát. Növekedése gyors.
A levelei nagyok, szárnyaltan összetettek, 30–60 cm hosszúak, 15–23 fogazott levélkével. Tavasszal későn hajtanak ki, ősszel korán lehullanak, színük ilyenkor sárga. Egylaki növény: áprilisban és májusban megjelennek a lecsüngő, sárgászöld porzós barkák és a hajtások csúcsán a rövid termős virágzatok. A beporzást a szél végzi.
A termés kerek dió, húsos, sárgászöld burokban. Ez a burok erősen fest, ősszel érik. A kemény, sötét héj ehető magot rejt.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A fekete dió teljes napfényt kér, a félárnyékot még elviseli, de teljes árnyékban nem fejlődik jól. Mély, tápanyagban gazdag, nedves, mégis jó vízelvezetésű talajt szeret.
A hely kiválasztásánál számolni kell a fa méretével, valamint a gyökerekből és a lehulló levelekből kibocsátott juglonnal is, amely a környező növényeknek árthat.
Öntözés
A fekete dió mérsékelt vízigényű, a nedves, termékeny talajt kedveli. A kifejlett fák meglehetősen szárazságtűrők. Júniustól augusztusig, a nyári hónapokban érdemes több vizet adni.
Talaj
Mély, humuszos, nedves, de jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. Vályog-, agyag- és homoktalajban is jól fejlődik, a kémhatás ideális tartománya nagyjából 5,5 és 7,5 közé esik. Tápanyagszegény helyen gyengén fejlődik.
A mély karógyökér miatt cserépben nem tartható.
Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás ideje márciustól áprilisig tart. Mivel a fa a gazdag talajt kedveli, tápanyagszegény talajon érdemes erre odafigyelni.
Metszés
A metszésre januárban, novemberben és decemberben, a nyugalmi időszakban kerülhet sor.
Ültetés
Fiatalon érdemes kiültetni, tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november). A mély karógyökér miatt az átültetés nehéz, ezért gondolja meg jól a végleges helyet.
Ültesse távol az érzékeny növényektől, például a paradicsomtól, az azáleától és az almafától, mert a juglon ezeknek árthat.
Áttelelés
A fekete dió teljesen télálló. A legalacsonyabb elviselt hőmérséklet -33 °C, a hazai tipikus téli mélypont pedig nagyjából -20 °C. Nyugalmi ideje januártól februárig, valamint novembertől decemberig tart.
Szaporítás
Magról vagy oltással szaporítható. A vetés és a szaporítás ideje október–november.
Gyakori problémák
Ha a fa közelében a növények hervadnak vagy elpusztulnak, ennek oka a gyökerekből és a lehullott levelekből származó juglon. Alá juglontűrő fajokat érdemes ültetni, az érzékeny haszonnövényeket pedig messze kell tartani.
Ha a burokban kukacokat talál, azt a dióburok-légy lárvái okozzák. A fertőzött burkokat ilyenkor azonnal el kell távolítani.
A fát károsíthatja a diólepke-hernyó, az amerikai fehér szövőlepke, a diómoly, a diószár, az almamoly és a levéltetű. A betegségek közül az ezerkankó-betegség, az európai kankó és az antraknózis fordulhat elő.
Termés és felhasználás
A dió szeptemberben és októberben érik. A magbél jellegzetes, erős ízű, ehető. A kemény héj és az erősen festő burok miatt a feldolgozás körülményes.
A hagyományok szerint az észak-amerikai őslakosok gyógyászati célra használták, a burokból pedig barna festék nyerhető.
Biztonság
Kisállatokra mérgező- Macskák
- Nem mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
A fekete dió juglont tartalmaz. Mérgező a kutyákra és a lovakra, az emberre enyhén mérgező, a macskákra nem mérgező. A mérgező részek a penészes dió és burok, a faforgács, a gyökerek és a levelek. A penészes diót vagy burkot elfogyasztó kutyáknál remegés és görcsroham léphet fel, a faforgácsnak kitett lovaknál pedig patagyulladás és kólika alakulhat ki. Ez csupán tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén kérdezze meg az állatorvost vagy az orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox









































































