Mezei kakukkfű
Thymus serpyllum · Lamiaceae
Más néven: keskenylevelű kakukkfű, vadkakukkfű, kúszó kakukkfű
A mezei kakukkfű (Thymus serpyllum), más néven keskenylevelű kakukkfű, vadkakukkfű vagy kúszó kakukkfű, alacsony, szőnyegszerűen terülő, örökzöld törpecserje. Nyáron rózsaszín-lila virágfejek borítják, levelei erősen illatosak. Napos, száraz helyen szinte gondozás nélkül is szépen fejlődik, és a magyarországi teleket is jól bírja.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 5–10 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A mezei kakukkfű jellemzői
A Thymus serpyllum az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó évelő, örökzöld félcserje. Természetes élőhelye Európa nagy része, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia, ahol vékony talajú homokos réteken, sziklás kibúvásokon, domboldalakon, útszéleken és folyóparti homokon él.
Növekedése alacsony, szőnyegszerű: a szárak a csomóknál gyökeret eresztenek, így a növény fokozatosan terjeszkedik. Magassága általában 5–10 cm, szélessége 8–30 cm. Nyáron felálló virágzó hajtásokat hoz.
Levelei aprók, átellenesen állók, szőrösek, elliptikus alakúak és kékeszöldek, 3–8 mm hosszúak, épszélűek, erősen aromásak. A 4–6 mm-es, csöves, kétajkú virágok bogernyőszerű fejecskékben nyílnak rózsaszín és lila színben, júniustól szeptemberig. A termés száraz tok, amely négy magvas részre esik szét. A gyökérzet fás főgyökér, a szárak a csomóknál is gyökeresednek.
A növény könnyen gondozható, a méhek és a lepkék kedvelik. A kék lepkék közül a nagyfoltú hangyaboglárka és a közönséges boglárka hernyói is táplálkoznak rajta. A szarvas és a nyúl általában elkerüli.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A mezei kakukkfű teljes napfényt igényel. Nyílt, világos helyen marad tömött a növekedése. Kiválóan alkalmas sziklakertbe, kövek közé, járdaszegélyre, és talajtakaró növénynek is.
Öntözés
Száraz vagy közepesen nedves talajt kedvel, amelyben a víz gyorsan elszivárog. Aszálytűrése nagyon jó, ezért csak hosszan tartó szárazságban érdemes öntözni. A levegő páratartalma nem fontos, az alacsony páratartalmat jól tűri.
Talaj és átültetés
Sovány, kavicsos vagy sziklás, jó vízelvezetésű talajt szeret. A homokos, kavicsos és vályogtalaj egyaránt megfelel, a kedvező pH-tartomány nagyjából 6,0 és 8,0 között van. Fontos, hogy a víz sehol ne álljon meg a gyökerek körül.
Az edényben nevelt példányt áprilisban érdemes átültetni.
Ültetés és vetés
Ültetni tavasszal, áprilisban vagy májusban érdemes, napos helyen, kövek között vagy utak mentén. Szeptemberben is lehet ültetni. A növényeket egymástól kb. 25 cm-re helyezd el.
Magról is szaporítható: márciusban beltérben, áprilisban és májusban pedig szabadföldbe lehet vetni.
Metszés
Virágzás után, augusztusban vagy szeptemberben nyírd vissza könnyedén a növényt. Így kevesebb fás szár képződik, és a szőnyeg sűrű marad.
Áttelelés
A mezei kakukkfű teljesen fagytűrő, külön védelemre nincs szüksége, csak jó vízelvezetésre. Nyugalmi időszaka januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
Három módon szaporítható: magvetéssel, tőosztással és szárdugvánnyal. A szaporításra áprilisban, májusban és szeptemberben van a legjobb idő. Mivel a szárak a csomóknál maguktól is gyökeret eresztenek, a tőosztás különösen egyszerű.
Betakarítás és felhasználás
A levelek ehetők, fűszerként használhatók. Szedésre júniustól augusztusig van lehetőség. Virágai a méheknek és a lepkéknek is értékes táplálékforrást jelentenek.





















































































