Cickafark
Achillea millefolium · Asteraceae
Más néven: közönséges cickafark, vérontó füvecske, réti cickafark
A cickafark igénytelen, télálló évelő, amely júniustól szeptemberig hoz lapos, fehér vagy rózsaszín virágzatot. Napos, sovány, jó vízelvezetésű talajban szinte gondozás nélkül is jól érzi magát. Egy dologra érdemes figyelni: tarackjaival és magvaival könnyen elburjánzik.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 15–25 °C, min. -39 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 0,2–1 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A cickafark jellemzői
A cickafark (Achillea millefolium), más néven közönséges cickafark vagy vérontó füvecske, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó lágyszárú évelő. Alapfajként 20–100 cm magasra nő, 30–90 cm szélesen terül szét. Növekedése mérsékelt, felálló, bokrosodó növény, amely föld alatti tarackokkal terjed.
Levelei illatosak, páfrányszerűek, kétszer-háromszor szárnyasan szeldeltek. A tő tövén levélrózsát alkotnak, a száron váltakozva ülnek. A levélszín zöld vagy szürkés. A virágzat lapos, ernyőszerű összetett virágzat, sok apró fehér vagy rózsaszín nyelves és csöves virággal. Illatos, és kora nyártól egészen őszig nyílik. A termés apró, barna kaszat.
Természetes élőhelye a mérsékelt égövi Eurázsia és Észak-Amerika, jellemzően gyepek, nyílt erdők, útszélek és bolygatott talajok. Mivel gyökérzete tarackokkal terjed, szinte talajtakaróként is viselkedik.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A cickafark teljes napot kér. Napos helyen erős szárat nevel, és a legtöbb virágot hozza. Árnyékban vagy félárnyékban hajlamos a megdőlésre.
Kiválóan használható évelőágyban, sziklakertben, talajtakaróként és vágott virágnak is. Beporzóbarát: számos rovar, köztük méhek és lepkék látogatják. A szarvas és a nyúl általában elkerüli.
Öntözés
Begyökeresedés után kevés vizet igényel, az aszályt jól tűri. A száraz levegő nem okoz gondot neki. A tartósan vizes talaj ellenben gyökérrothadáshoz vezet, ezért inkább ritkábban öntözzünk.
Talaj
A jó vízelvezetésű, sovány vagy közepesen tápanyagdús talajt szereti. Megfelel neki az agyagos vályog, a homokos és a kavicsos föld is. A kedvező pH 6,0 és 8,0 között van.
Gazdag talajban lompos, elhajló növekedésű lesz, ezért nem érdemes dúsan trágyázni vagy tápdús komposzttal feljavítani.
Metszés
Az elnyílt virágzatok lenyírása meghosszabbítja a virágzást, és visszaszorítja az önvetést. Az egész tövet márciusban vagy októberben érdemes tőig visszavágni.
Ültetés és vetés
Ültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben lehet, egymástól 30–45 cm, ideálisan kb. 40 cm távolságra. Februárban–márciusban beltérben magról előnevelhető, szabadba áprilisban–májusban vethető.
Áttelelés
A cickafark teljesen télálló, védelemre nincs szüksége. A faj akár –39 °C-ot is kibír, a tipikus –20 °C körüli hazai téli mélypont tehát nem jelent gondot. Nyugalmi ideje novemberben, valamint decembertől februárig tart.
Szaporítás
Két módszer terjedt el: a magvetés és a tőosztás. Osztani márciusban, áprilisban vagy szeptemberben lehet. A rendszeres osztás egyúttal féken tartja a növény terjedését is.
Gyakori problémák
Elhajló szárak: oka többnyire a gazdag talaj vagy a kevés fény. Ültessük sovány talajba, napos helyre.
Rothadó tő: a nedves talaj okozza, javítsuk a vízelvezetést.
Fehér por a leveleken: lisztharmat. Javítsuk a légmozgást, a beteg szárakat vágjuk vissza. Szóba jöhet még szár- és gyökérrothadás is.
Túlzott terjedés: tarackjai és magvai miatt gyomosodhat, sőt invazívvá is válhat. Rendszeresen osszuk, a virágokat nyílás után vágjuk le, vagy válasszunk nemesített fajtát.
Gyűjtés és felhasználás
Gyűjteni júniustól augusztusig szokás. A népi gyógyászatban hagyományosan sebek ellátására használták. Vágott virágként is szép.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Mérgező
A cickafark macskákra, kutyákra és lovakra mérgező, emberre enyhén mérgező. A levelek és a virágok mérgező anyagokat tartalmaznak: glikoalkaloidokat (achillein), monoterpéneket és szeszkviterpén-laktonokat. Állatoknál hányás, hasmenés, nyálzás, étvágytalanság, levertség és bőrirritáció léphet fel. Embernél érintkezési bőrgyulladás léphet fel. Ez csupán tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács; kétség esetén forduljunk állatorvoshoz vagy orvoshoz.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox, English Wikipedia















































































