Szirti sziklaiternye
Aurinia saxatilis · Brassicaceae
Más néven: sziklaiternye, alyssum saxatile, syn. Alyssum saxatile
A szirti sziklaiternye (Aurinia saxatilis, más néven sziklaiternye vagy Alyssum saxatile) alacsony, örökzöld évelő, amely tavasszal sűrű virágfelhőt hoz. Napos, száraz, köves helyen szinte magától megél, ezért kezdőknek is jó választás. Hazai teleinket is kibírja, a legfontosabb a jó vízelvezetés.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 15–30 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A szirti sziklaiternye jellemzői
A szirti sziklaiternye a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó, félcserje jellegű, örökzöld évelő. Alacsony, párnaszerűen terjedő növény, 15–30 cm magasra nő, szélessége általában 30–50 cm. Növekedése mérsékelt, kövek és támfalak peremén szívesen lecsüng.
Levele szürkészöld, puha, szőrös. Az alapi levelek kanál alakúak és 10–13 cm hosszúak, a száron ülők kisebbek, vonalasak. Tavasszal, áprilisban és májusban négy-hat héten át apró, négyszirmű, csésze alakú virágok sűrű, ernyőszerű fürtjei borítják be a növényt. A virág sárga, de krém, narancs és fehér változatban is előfordul. Termése apró, száraz becő, amely felnyílva engedi ki a magokat.
Természetes elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európa, Törökország, valamint Ukrajna és Dél-Oroszország. Eredetileg sziklás, hegyvidéki tájakon és száraz, köves lejtőkön él. A méhek kedvelik, a szarvasokkal szemben pedig ellenálló.
Termesztés és gondozás
Fény és helyválasztás
Napos, nyílt helyet kedvel, teljes napfényen érzi jól magát. Sziklakertben, támfal tetején, kőfal résében vagy köves lejtőn díszlik a legjobban. Árnyékban megnyúlhat, és gyérebben virágzik.
Öntözés
Keveset kell öntözni. Jól tűri a szárazságot, a száraz levegő sem okoz gondot. Cserépben a túlöntözés gyorsan rothadáshoz vezethet, ezért két öntözés között hagyd átszáradni a közeget.
Talaj és átültetés
A sovány, kavicsos, meszes vagy homokos, kiválóan vízáteresztő talajt szereti. Gazdag, tápanyagdús földre nincs szüksége. Számára a legkedvezőbb kémhatás nagyjából 6,5 és 8 közötti pH, tehát a semleges és lúgos talajt kedveli.
Ha cserépben tartod, márciusban vagy áprilisban ültesd át, és a közeghez keverj bőven kavicsot vagy homokot.
Tápanyag-utánpótlás
Kevés tápanyagot igényel. Márciusban vagy áprilisban elég egy kis adag kiegyensúlyozott műtrágya.
Metszés
Virágzás után, májusban-júniusban vágd vissza enyhén ollóval a növényt, így a párna kompakt marad. Ha elmarad a visszavágás, a növény szétnyúlhat és fásodhat.
Ültetés és vetés
Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben érdemes, nagyjából 10 cm-es tőtávolsággal, napos helyre, például sziklakertbe vagy fal résébe.
Magról szeptemberben és októberben szabadba vethetsz. Beltérben márciusban indíthatod a magokat.
Áttelelés
Teljesen télálló, akár -30 °C-os hideget is elvisel, így a szokásos -20 °C körüli teleket gond nélkül kibírja. Nyugalmi ideje januárban, februárban, novemberben és decemberben van. A vizes telet viszont rosszul tűri, ezért a jó vízelvezetés télen is fontos, nehogy elrothadjon.
Szaporítás
Háromféleképpen szaporítható: magról, szárdugványról és tőosztással. Dugványozásra és osztásra májusban, júniusban vagy szeptemberben van a megfelelő idő. A rövid életű, fásodó tövek dugványról újíthatók meg.
Gyakori problémák
Ha a növény töve elrothad, annak általában rossz vízelvezetés vagy túlöntözés az oka. Ültesd kavicsos talajba, és csökkentsd az öntözést. A gyökérrothadás ennek a szélsőséges esete.
Ha a növény szétnyúlik és fásodik, annak oka a virágzás utáni visszavágás elmulasztása, és a rövid életű jelleg is hozzájárul. Vágd vissza virágzás után, és újítsd fel dugványokkal.
Kártevői közül a levéltetű fordulhat elő.

















































































