Lavandula angustifolia

Lamiaceae

Más néven: közönséges levendula, keskenylevelű levendula, angol levendula

A Lavandula angustifolia, más néven közönséges levendula, keskenylevelű levendula vagy angol levendula, a Lamiaceae családba tartozó örökzöld, évelő félcserje. Napos, száraz, jó vízelvezetésű helyet kér, ott évről évre illatos virágot hoz. A hideg telet is jól bírja, a pangó vizet viszont nem.

Fény: Teljes napsütés
Öntözés: Alacsony
Páratartalom: Alacsony
Hőmérséklet: 15–28 °C, min. -25 °C
Nehézség: Közepesen igényes
Magasság: 0,3–1 m

Gondozás az év során

Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.

Beltéri vetésVetésKiültetésÁtültetésMetszésSzaporításVirágzásBetakarításNyugalmi időszak

Aktivitás idejeNyugalmi időszakJelenlegi hónap

A növény jellemzői

A levendula kompakt, kerekded, többszárú, aromás törpecserje. Levele zöld, szürke vagy ezüstös árnyalatú. Mérsékelten növekszik, szélessége általában 40-90 cm.

A kicsi, kétajkú, édesen illatos virágok sűrű, 2-8 cm hosszú füzérekben ülnek a vékony, levéltelen szárak végén. Színük lila, ibolya, rózsaszín vagy fehér lehet, június és augusztus között nyílnak. A termés apró, száraz makkocska, alig feltűnő.

Természetes élőhelye a nyugat-mediterrán térség, például Franciaország, Olaszország és Spanyolország. Ott száraz, napos, köves, jó vízelvezetésű mészkőlejtőkön él, ahol a tél nedves, a nyár száraz. Gondozásánál ezt az élőhelyet érdemes szem előtt tartani. Gondozása közepesen nehéz.

Termesztés és gondozás

Fény és elhelyezés

Teljes napfényt igényel, naponta legalább hat óra közvetlen fénnyel. Félárnyékban kevesebb virágot hoz.

Kertben jól mutat sziklakertben, évelőágyásban, és sövénynek is ültethető. Cserépben erkélyen vagy teraszon is tartható, vágott virágnak is megfelel. Virágai a méheket és a pillangókat erősen vonzzák, a szarvasok általában elkerülik.

Öntözés és páratartalom

A levendula szárazságtűrő. Megeredés után mértékkel öntözzük, a talaj inkább legyen száraz, soha ne álljon benne a víz. Az alacsony páratartalmat szereti, ezért a levegős, szellős hely is fontos.

Talaj és átültetés

Nagyon jó vízáteresztő, sovány talajt kíván. Megfelel a homokos, kavicsos vagy vályogos föld. A kedvező pH 6,5 és 8 között van, vagyis a semleges és lúgos közeg ideális, a savanyú talajt is elviseli. A kötött agyagban kipusztul.

A cserepes példányt április és május között érdemes átültetni, jó vízelvezetésű közegbe.

Tápanyag-utánpótlás

Tápoldatot alig vagy egyáltalán nem igényel. A gazdag talajon dús lombot, de kevesebb virágot hoz, és rövidebb életű lesz.

Metszés

Évente könnyedén vissza kell vágni, virágzás után vagy kora tavasszal, és el kell távolítani az elnyílt virágzatokat. A naptár szerint a metszés ideje április és augusztus között van. Az öreg, csupasz fás részbe ne vágjunk bele.

A rendszeres metszés elmaradása fás, ritkás növényt eredményez, ezért évente érdemes megismételni.

Ültetés

Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben lehet. Napos, jó vízelvezetésű helyre ültessük, jó légmozgással, ami csökkenti a levélfoltosság esélyét. A tőtávolság általában kb. 45 cm.

Áttelelés

Európa nagy részén szabadban is áttelel, a hideget nagyjából -25 °C-ig bírja. Novembertől februárig nyugalmi állapotban van. Csapadékos télen különösen fontos a jó vízelvezetés. A cserepes növényeket óvjuk a tartós vízállástól.

Szaporítás

Szaporítható maggal, szárdugvánnyal és tőosztással. A magot februárban és márciusban lehet beltérben vetni, márciustól áprilisig pedig szabadba. A szaporítás ideje a naptár szerint június és augusztus között van.

Gyakori problémák

Ha a növény töve elhal, gyökérrothadás állhat a háttérben, amit túlöntözés vagy nehéz talaj okoz. Javítsunk a vízelvezetésen, és öntözzünk kevesebbet.

Ha a leveleken foltok jelennek meg, valószínűleg gombás levélfoltosság áll fenn párás, zsúfolt környezetben. Javítsuk a légmozgást, és távolítsuk el az érintett hajtásokat.

A fás, ritkás növény a rendszeres metszés hiányát jelzi: évente nyírjuk meg virágzás után.

Betakarítás és felhasználás

A virágokat júniusban és júliusban lehet gyűjteni. Az ehető részek a virág és a levél. Mértékkel használhatók sütéshez, teához és fűszerkeverékekhez, például a provence-i fűszerekhez.

A virágot és a levelet hagyományosan gyógynövényként is használják, az illóolajat pedig aromaterápiában és masszázshoz.