Gyepes szappanfű
Saponaria ocymoides · Caryophyllaceae
Más néven: párnás szappanfű, yepes szappanfű
A gyepes szappanfű alacsony, párnaszerűen terjedő évelő, amely májustól augusztusig rózsaszín és piros virágtömeget hoz. Sziklakertbe, kőfal tetejére és ágyásszegélyre való, mert a száraz, napos helyet szereti, és hazai teleinket is jól bírja.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -40 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–40 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a gyepes szappanfű?
A gyepes szappanfű (más néven szappanfű vagy párnás szappanfű, latinul Saponaria ocymoides) a szegfűfélék családjába tartozó, félcserje jellegű évelő. Természetes élőhelye Dél- és Délnyugat-Európa hegyvidéke, Spanyolországtól és Franciaországtól az Alpokon át az északnyugati Balkánig. Sziklás, köves helyeken, száraz lejtőkön és mészköves talajú fenyvesekben él, általában 1500 méteres magasságig, ritkán 2400 méterig.
Alacsony, sűrű, szőnyegszerűen terjedő és lecsüngő növény, hajtásai a földön fekszenek vagy felfelé ívelnek, és erősen elágaznak. Levelei általában kicsik, tojásdadtól lándzsásig terjedők, szőrösek, szürkészöldek, 1–3 cm hosszúak, a szárhoz simulnak. A kis, ötszirmú virágok laza csoportokban nyílnak a hajtások csúcsán, kék portokkal. A termés legfeljebb 9 mm-es tojásdad tok.
A növény lassan vagy közepes ütemben nő, szélessége 30–60 cm lehet. Magról önmagától is kiszóródhat a kertben, de nem tekinthető agresszívnek. Könnyen gondozható faj.
Termesztés és gondozás
Fény és helyválasztás
Teljes napfényt igényel: ott hozza a legtöbb virágot. A fehér virágú 'Alba' fajta a félárnyékot is elviseli.
Sziklakertben, kőfal tetején vagy ágyásszegélyen mutat a legjobban, ahol a hajtások szabadon lecsüngenek. A taposást nem tűri, ezért járófelület mellé ne ültessük. A szarvasok általában nem rágják meg, a virágait méhek és lepkék látogatják.
Öntözés
A szárazságot jól bírja. Begyökerezés után csak mértékkel öntözzük, mert a tartósan nedves talaj árt neki, főleg télen. A forró, párás nyarakat nem szereti, ilyenkor a napos, szellős, száraz hely segít.
Talaj és átültetés
Kavicsos, jó vízelvezetésű, semleges vagy meszes vályogtalajban érzi jól magát, a kedvező pH nagyjából 6,5 és 8,5 között van. Nehéz talajba keverjünk kavicsot vagy apró murvát.
Edényben tartva az átültetést áprilisban érdemes elvégezni.
Metszés
Virágzás után, júliusban vagy augusztusban vágjuk vissza a növényt nagyjából a felére. Ettől sűrűbb marad, és újra virágozhat.
Ültetés és vetés
Ültetni tavasszal, áprilisban vagy májusban érdemes napos helyre. Szeptember is megfelelő ültetési idő. A tőtávolság kb. 35 cm.
Magról februárban–márciusban vethetjük beltérben, szabadba pedig márciusban–áprilisban.
Áttelelés
Teljesen télálló, külön takarást nem igényel. A lényeg, hogy a tő ne álljon vizes talajban. A növény pihenőideje január–február és november–december.
Szaporítás
Három módon szaporítható: tőosztással, magvetéssel és szárdugványozással. A szaporítás ideje áprilistól júniusig tart.
Gyakori gondok
Ha a növény télen visszahal, annak általában a gyökerek körüli nedvesség az oka. Segít, ha kaviccsal javítjuk a vízelvezetést.
Ha nyáron gyengén teljesít, azt a meleg, párás idő okozhatja. Biztosítsunk neki teljes napfényt és szellős, száraz talajt.
A kártevők közül a meztelencsigák és a házas csigák jelenhetnek meg.

















































































