Nyugati tuja
Thuja occidentalis · Cupressaceae
Más néven: nyugati életfa
A nyugati tuja (Thuja occidentalis, más néven tuja vagy nyugati életfa) lassan növő, télálló örökzöld, amelyet gyakran ültetnek sövénynek. Nálunk a hideg telet is jól viseli, a szárazságot és a szeles, kitett helyet viszont nem szereti. Kevés metszést igényel, és ha nedves, védett helyre kerül, könnyen gondozható.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -36 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 8–15 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A nyugati tuja jellemzői
A nyugati tuja örökzöld tűlevelű fa, természetes élőhelyén Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti, észak-középső részén él. Itt jellemzően nedves tűlevelű láperdőkben és erdőkben, valamint sziklafalakon nő, hűvös nyarú vidékeken.
A koronája sűrű, piramisos vagy oszlopos, határozott főtörzzsel. A fajták lehetnek gömbölyűek, kúposak vagy oszloposak. Általában 8-15 m magasra nő, szélessége 1,5-5 m között alakul, növekedése lassú.
Az apró, pikkelyszerű levelek párosan, a hajtásra simulva ülnek, és lapos, legyezőszerű hajtásokat alkotnak. Felül sötétzöldek, alul világosabbak, télen bronzosra színeződnek. A növény illatos. Virága jelentéktelen, apró tobozokat hoz: ezek 9-14 mm hosszúak, fiatalon sárgászöldek, nyárra barnára érnek.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
Napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát. Mély árnyékban a lombozata megritkul, ilyenkor adj neki több fényt, vagy nyisd meg a fölötte lévő lombkoronát.
A szeles, kitett, száraz helyet nem kedveli. Védett, párás helyre ültesd. Sövénynek, valamint sziklakertben és vizes, nedves kertrészeken is jól használható.
Öntözés és páratartalom
A nyugati tuja az állandóan nedves talajt és a párás levegőt szereti, a szárazságtűrése gyenge. A nedves helyet is elviseli.
Júniustól augusztusig öntözd többet. Ősszel, a fagyok előtt is öntözd meg alaposan, mert a száraz talaj és a szél téli leégést okoz.
Talaj
Nedves, jó vízelvezetésű, semleges vagy lúgos kémhatású (pH 6-8) vályogtalajt kedvel. A kötöttebb agyagtalajt és a vizes talajt is elviseli, a humuszban gazdag talajt kedveli.
Tápanyag-utánpótlás
Áprilisban, a növekedés kezdetén add meg a tápanyagot.
Ültetés
Könnyen átültethető. Válassz nedves, védett helyet, és a begyökeresedés idején öntözd bőségesen. Ültetésre április, május, valamint szeptember és október a megfelelő időszak.
A szarvasok ellen érdemes védekezni, mert a lombot erősen lerágják.
Metszés
Kevés metszést igényel. A sövény sűrűségét júniusban vagy júliusban végzett enyhe nyírással tarthatod meg. Ne vágj bele a csupasz, öreg fába, mert az onnan nem hajt újra.
Áttelelés
Nagyon fagytűrő, akár -36 °C-ot is kibír, ezért a hazai teleket kint tölti. A téli nyugalmi időszak nagyjából november-februárra esik.
Védd a téli széltől, mert az barna perzselést okoz. A nehéz havat és jeget rázd le róla, hogy ne törjenek az ágak. Az oszlopos formákat érdemes összekötni.
Szaporítás
Magról és dugványról szaporítható. A magvetés márciusban vagy áprilisban történik, a dugványozás ideje augusztus-szeptember.
Gyakori problémák
Sárgásbarna téli lomb: szél és száraz talaj okozta téli leégés. Ültesd védett helyre, és ősszel jól öntözd meg.
Ritkuló lomb: túl sok árnyék. Vidd naposabb helyre, vagy nyisd meg a lombkoronát felette.
Törött ágak: a hó és a jég súlya. Kösd össze az oszlopos alakokat, és söpörd le a havat.
Lerágott lomb: szarvasrágás. Kerítés vagy riasztószer segíthet.
Kártevői közé tartozhatnak a zsákhordó lepkék, viaszos pajzstetvek, pajzstetvek, takácsatkák és aknázómolyok. Betegsége lehet a kéregrák.
Felhasználás
Sövénynek, díszfának, valamint sziklakertben és nedves kertrészeken is használják. Sűrű koronája fészkelőhelyet ad az énekesmadaraknak. Nem ehető. Őshazájában a nedvét, kérgét és hajtásait hagyományosan teákhoz és gyógyászati célra használták, az ojibwe kultúrában is fontos szerepe van.
















































































