Virginiai boróka
Juniperus virginiana · Cupressaceae
Más néven: virginiai széf
A virginiai boróka (Juniperus virginiana, másik nevén ceruzacédrus) sűrű, keskeny gúla vagy oszlop alakú, örökzöld fa, amely nálunk télen is kint maradhat. Könnyen nevelhető, a szárazságot és a gyenge talajt is jól viseli. Napos, szellős helyet kíván, és nem szereti a tartósan vizes talajt.
- Fény
- Teljes napsütés
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–28 °C, min. -42 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 5–20 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A virginiai boróka jellemzői
A virginiai boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, örökzöld fa. Őshazája Kelet-Észak-Amerika, Délkelet-Kanadától a Mexikói-öbölig és Floridáig, nyugaton a Great Plains széléig. Előfordul Északkelet-Mexikóban és Texas középkeleti részén is. Természetes környezetében úttörő faj: elhagyott legelőkön, prérin, tölgyes ligetekben, mészkődombokon és út menti sávokban telepszik meg.
Alkata sűrű, egyenes, keskeny gúla vagy oszlop alakú. Szegény talajon bokros termetű maradhat. Az idősebb hajtásokon sötét kékeszöld, szorosan lapuló pikkelylevelek ülnek párosával vagy hármas csoportokban. A fiatal növényeken és az árnyékos hajtásokon éles, elálló, tűszerű levelek jelennek meg. Télen a lombja barnászöldre színeződhet. A növény illatos.
Nem hoz feltűnő virágot: a porzós fákon apró pollentobozok, a termős fákon pici magtobozok fejlődnek, a pollen késő télen vagy kora tavasszal szóródik. Termése bogyószerű, kék, fehér viaszos hamvú toboz, 3–7 mm átmérőjű, az első évben beérik. Szélessége kifejlett korban nagyjából 3–6 m.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
Teljes napfényt igényel. Árnyékot csak egészen fiatal korában visel el, ezért ültesd nyílt, szellős helyre. Sövénynek is használható. Kerti elhelyezésnél vedd figyelembe a terjedelmét, és azt is, hogy almafák közelében nem ajánlott ültetni (lásd a problémáknál).
Öntözés és páratartalom
Begyökerezés után nagyon jól bírja a szárazságot, mert gyökérzete kiterjedt és szálas. Szereti az enyhe nedvességet, de az állandóan vizes talajt nem kedveli. Hosszabb száraz időszakban érdemes meglocsolni, főleg ha a hajtáscsúcsok barnulni kezdenek. A száraz levegőt jól tűri, külön párásításra nincs szüksége.
Talaj
Szinte bármilyen talajon megél: agyagos, vályogos, homokos és kavicsos földön is, a szegény, köves és meszes talajt is elviseli. A kedvező pH 5 és 8 között van. A legjobb a jó vízelvezetésű, szabadon áteresztő talaj.
Tápanyag-utánpótlás
Tápanyagigénye alacsony, trágyázni ritkán kell. Ha mégis szeretnél adni neki, áprilisban érdemes.
Metszés
Kevés metszést igényel. Júniusban vagy júliusban könnyedén visszavághatod, de ügyelj rá, hogy ne vágj a csupasz, öreg fába.
Ültetés
Fiatalon könnyen átültethető. Ültetni márciusban, áprilisban, szeptemberben vagy októberben érdemes. A fák között hagyj nagyjából 4–7 m, jellemzően kb. 5 m helyet, hogy levegős maradjon az állomány.
Áttelelés
Teljesen fagytűrő, a hideget akár -42 °C-ig elviseli, ezért védelemre nincs szüksége. A téli barnászöld lombszín nem hiba. Nyugalmi időszaka januárban, februárban, novemberben és decemberben van.
Szaporítás
Magról és hajtásdugványról szaporítható. Vetni és szaporítani októberben és novemberben érdemes.
Gyakori problémák
A virginiai boróka a cédrus-alma rozsda (cedar-apple rust) gazdanövénye, amely az almafákat érinti. Ha tavasszal narancssárga, kocsonyás gubacsokat látsz, távolítsd el őket, és tartsd távol a fát az alma- vagy díszalmafáktól.
A barna hajtáscsúcsok hátterében hajtáspusztulás (phomopsis) vagy szárazság állhat: vágd ki a beteg hajtásokat, száraz időben pedig öntözz. A barna lombfoltokat zsákférgek (bagworm) okozhatják, a zsákokat télen kézzel szedd le. További kártevők lehetnek a takácsatkák és a borókapajzstetű.
Madarak által terjesztett magjairól legelőkön és bolygatott területeken agresszíven terjedhet, ezért egyes kertészek gyomnak tekintik.
Felhasználás
Illatos faanyagát és olaját cédrusolajhoz és molyűző szekrénybélésekhez használják. A bogyószerű toboz télen fontos madáreledel, a sűrű lomb pedig menedéket ad a madaraknak.






































































