Japán tiszafa
Taxus cuspidata · Taxaceae
A japán tiszafa (Taxus cuspidata) télizöld, szélesen növő fa vagy többszárú cserje, amely a hideg teleket is jól bírja. Sövénynek és szabadon álló kerti növénynek egyaránt használják, és könnyen gondozható. Minden része mérgező, ezért ültetés előtt érdemes ezt is mérlegelni.
- Fény
- Teljes napsütés, Félárnyék
- Öntözés
- Közepes
- Páratartalom
- Mérsékelt
- Hőmérséklet
- 10–24 °C, min. -33 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 3–18 m
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
A japán tiszafa jellemzői
A japán tiszafa Japánból, Koreából, Északkelet-Kínából és Oroszország legdélkeletibb részéről származik. Télizöld fa vagy nagyobb, többszárú cserje, amely 3 és 18 m közötti magasságot érhet el. Metszve széles, terebélyes alakot ölt.
Tűlevelei laposak, vonalasak, 1-3 cm hosszúak, sötétzöldek, fonákjuk sárgás, és két sorban állnak az ágakon. Télen vörösesbarnára színeződhetnek.
Virága jelentéktelen: a porzós egyedeken apró pollenkúpok, a termős egyedeken egymagvú toboztermések fejlődnek. A virágzás márciusban és áprilisban zajlik. A magot részben a 8-12 mm széles, élénkpiros, húsos magköpeny veszi körül. A madarak szívesen eszik ezt a magköpenyt, és így terjesztik a magvakat.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A napos helyet és a félárnyékot egyaránt tűri. Hűvös telű, meleg nyarú éghajlaton szabadban tartható, a legalacsonyabb elviselt hőmérséklete -33 °C, a tipikus téli minimum pedig -20 °C körül van.
Ültethető sövénynek, sziklakertbe és nagyobb edénybe is.
Öntözés
A fiatal növényeket rendszeresen öntözzük. A begyökeresedett példányok mérsékelt vízigényűek, és a száraz időszakokat is elviselik.
Talaj
Homokos vagy vályogos, jó vízelvezetésű, semleges vagy savanyú talajt szereti. A kedvező pH-tartomány nagyjából 5,5 és 7,5 között van. A talaj legyen nedves, de a víz ne álljon meg benne.
Tápanyag-utánpótlás
A tápoldatozást vagy trágyázást áprilisban érdemes elvégezni.
Metszés
A japán tiszafa az erős visszavágást is jól tűri. Alakjának megtartásához évente nyírjuk meg. A metszésre a nyári hónapok, június, július és augusztus alkalmasak.
Ültetés
Ültetni márciusban, áprilisban, szeptemberben és októberben lehet. A növényeket nagyjából 1,8-3,6 m távolságra tegyük egymástól, jó vízelvezetésű talajba. Kerti kesztyűben dolgozzunk velük.
Magot októberben lehet vetni.
Áttelelés
Teljesen fagytűrő, védelemre nincs szüksége. A nyugalmi időszaka januárra, februárra, novemberre és decemberre esik.
Szaporítás
Magvetéssel és szárdugványozással szaporítható. A dugványozás ideje augusztus és szeptember.
Biztonság
Macskákra és kutyákra mérgező- Macskák
- Mérgező
- Kutyák
- Mérgező
- Lovak
- Erősen mérgező
A japán tiszafa levele, kérge és magva mérgező, a mérgezést a taxin alkaloidok okozzák. A macskákra és a kutyákra mérgező, a lovakra és az emberre pedig fokozottan mérgező. A tünetek: remegés, hányás, nehézlégzés, hasi fájdalom, görcsök, lassú pulzus és hirtelen szívelégtelenség okozta halál. A piros magköpeny kis mennyiségben ehető volna, de a benne lévő mag erősen mérgező, ezért nem ajánlott fogyasztani. Ez csak tájékoztatás, nem állatorvosi vagy orvosi tanács. Kétség esetén kérdezzük meg az állatorvost vagy az orvost.
Forrás: ASPCA Toxic and Non-Toxic Plants, North Carolina Extension Gardener Plant Toolbox













































































