Sempervivum
Crassulaceae
Más néven: kövirózsák
A sempervivum, más néven kövirózsa az egyik legigénytelenebb pozsgás: télálló, örökzöld, és a napos, száraz helyeken érzi jól magát. Alacsony, sűrű rozettáival szőnyegszerűen terjed, ezért sziklakertbe, kőfalra, kavicságyba és kis edényekbe is jó választás.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 5–25 °C, min. -30 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 5–30 cm
Fajok és fajták
- Teljes napsütés
- Alacsony
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a sempervivum?
A sempervivum (kövirózsa) a kövirózsafélék családjába tartozó, örökzöld, évelő pozsgás nemzetség. Eredetileg Dél- és Közép-Európa hegyvidékein, Marokkóban, a Kaukázusban és Iránban honos, az Ibériai-félszigettől az Alpokon át a Kárpátokig és a Balkánig. Természetes élőhelye a napos szikla és a köves talaj a hegyvidéki, szubalpin és alpin övben.
A növény általában 5–30 cm magas. Tömött rozettákat alkot, amelyek indákon növő sarjakkal terjednek, így alacsony, szőnyegszerű telepet adnak. A levelek vastagok, húsosak és hegyesek, gyakran vörös vagy lilás csúcsúak vagy szélűek, és apró szőrök fedhetik őket. A színük zöld, piros vagy lila.
Nyáron (júniustól augusztusig) akár 30 cm-es száron csillag alakú, 7–20 szirmú virágok nyílnak laza bogernyőben. A virág színe rózsaszín, piros, sárga, zöld vagy fehér lehet. A termés apró, száraz tok, tele nagyon apró magokkal.
Termesztés és gondozás
Fény és hely
A legjobban teljes napon fejlődik. Ahol nagyon meleg van, jól jön neki egy kis délutáni árnyék. Ha kevés fényt kap, megnyúlik és megsápad, ilyenkor érdemes napos helyre tenni.
A sempervivum jól mutat sziklakertben, kőfalon, tetőkertben, kavicságyban, ládában és erkélyen is.
Öntözés
Keveset igényel: öntözd mértékkel, és hagyd, hogy a talaj a két öntözés között kiszáradjon. A szárazságot nagyon jól tűri, a száraz levegő sem zavarja. Télen kerüld a nedves talajt.
Talaj és átültetés
Jó vízáteresztő, szemcsés keverék kell neki, amelyben akár 50% homok vagy kavics is lehet. Homokos, kavicsos és vályogtalajban is megél, a szegényebb talaj sem baj. Átültetni áprilisban vagy májusban érdemes.
Tápozás
Ritkán van szüksége tápra, a szegény talajjal is beéri.
Metszés és tisztogatás
A virágzás után távolítsd el az elszáradt rozettákat, leginkább augusztusban vagy szeptemberben.
Ültetés
Napos helyre ültesd: sziklára, falra, tetőre, ládába vagy kavicságyba. Kiültetni áprilisban, májusban vagy szeptemberben a legjobb.
Áttelelés
A legtöbb fajta kint is áttelel, a hideget jól bírja. Hűvös, száraz téli pihenőt igényel (januárban, februárban, novemberben és decemberben). A kevésbé fagytűrő típusokat vidd be a lakásba.
Szaporítás
A legegyszerűbb a sarjakkal: májustól szeptemberig választhatod le és ültetheted el őket. Magról is szaporítható. Szabadba márciusban vagy áprilisban vethetsz, otthon pedig februárban vagy márciusban.
Gyakori problémák
Ha a rozetta virágzás után elpusztul, az normális, mert egyszer virágzik. Távolítsd el, a sarjak majd kitöltik a helyét.
Ha a rozetták rothadnak, a talaj túl nedves vagy rosszul engedi át a vizet. Javíts a vízelvezetésen, és öntözz kevesebbet.
Ha a növény megnyúlt és sápadt, kevés a fény. Tedd teljes napfényre.
Felhasználás
A levelek nedvét hagyományosan égési sérülésekre, szemölcsökre és rovarcsípésekre használják. Díszkertben talajtakaróként és sziklakerti növényként népszerű.






























































































