Sempervivum tectorum
Crassulaceae
Más néven: fali kövirózsa
A Sempervivum tectorum, vagyis a fali kövirózsa (másik nevén egyszerűen kövirózsa) örökzöld, szívós pozsgás. Napos, sovány, jó vízelvezetésű helyen szinte gondozás nélkül is megél. Fagytűrő, a hideg telet kint is átvészeli, a legnagyobb baja a túlöntözés.
- Fény
- Teljes napsütés, Napfény vagy félárnyék
- Öntözés
- Alacsony
- Páratartalom
- Alacsony
- Hőmérséklet
- 10–25 °C, min. -35 °C
- Nehézség
- Igénytelen
- Magasság
- 10–30 cm
Gondozás az év során
Gondozási naptár a(z) Kontinentális éghajlathoz.
Milyen növény a fali kövirózsa?
A Sempervivum tectorum szorosan záródó rozettákat nevel. A rozetták 4-10 cm átmérőjűek, a levelek húsosak, hegyesek, szürkészöldek, gyakran vöröseslila csúccsal, szélükön finom szőrökkel. Egész évben zöld marad, kb. 10-30 cm magasra és 20-50 cm szélesre nő, növekedése mérsékelt.
A növény az anyarozettákból fejlődő leánynövényekkel terjed, így idővel lapos szőnyeget alkot. Nyáron, júniustól augusztusig csillag alakú, 8-16 szirmú rózsaszín, lila vagy vörös virágok nyílnak lapos virágzatban, 20-30 cm magas, szőrös száron. A virágzás után az adott rozetta elpusztul, a helyét a leánynövények töltik ki.
Eredetileg Dél- és Közép-Európa hegyvidékein él, például az Alpokban, a Pireneusokban és az Appenninekben, sziklás lejtőkön, repedésekben, kavicsos, törmelékes helyeken. Hagyományosan régi tetőkön és falakon is megtelepedett.
Termesztés és gondozás
Fény és elhelyezés
A legjobban teljes napfényben érzi jól magát, de az enyhe árnyékot is elviseli. Ha túl kevés fényt kap, a rozetták megnyúlnak és meglazulnak. Ilyenkor érdemes naposabb helyre vinni.
Sziklakertbe, kőfal repedéseibe, talajtakarónak, kaspóba vagy erkélyre egyaránt jó választás.
Öntözés és páratartalom
Keveset kér. A szárazságot nagyon jól tűri, ezért két öntözés között hagyd teljesen kiszáradni a talajt. A túl sok víztől a növény töve rothadni kezd. A magas páratartalomra nincs szüksége, a száraz levegő megfelel neki.
Talaj és átültetés
Szegény, jó vízáteresztő homokos vagy kavicsos talajt szeret, a kaktuszföld is megfelel. Cserépben keverj az ültetőközeghez durva szemcséjű kavicsot. Az ideális pH 6,0 és 8,0 között van, a talaj legyen jó vízelvezetésű.
Átültetni áprilisban vagy májusban érdemes.
Tápanyag-utánpótlás
Alig vagy egyáltalán nem igényel trágyázást, a sovány talaj neki éppen megfelel.
Metszés és tisztítás
Távolítsd el az elvirágzott, elpusztult rozettákat és a száraz leveleket. Ezt augusztusban vagy szeptemberben végezheted el.
Ültetés
Tavasszal ültesd sziklarepedésbe, falra, tetőre vagy kavicsos közegű cserépbe. Kiültetni áprilistól júniusig és szeptemberben lehet. A tövek között kb. 20 cm távolságot hagyj.
Áttelelés
Teljesen télálló, a fagyot kint is bírja, akár -35 °C-ig. Télen tartsd szárazon, a cserepes példányokat pedig védd az esőtől és a nedvességtől. A pihenőidőszaka novembertől februárig tart.
Szaporítás
A legegyszerűbb a leánynövényekkel (sarjakkal) vagy tőosztással szaporítani, áprilistól júniusig vagy szeptemberben. Magról is nevelhető: vetni beltérben februárban-márciusban, szabadban márciusban-áprilisban lehet.
Gyakori problémák
Ha a rozetták töve megpuhul és péppé válik, az túlöntözésre vagy rossz vízelvezetésre utal. Ritkítsd az öntözést és javíts a vízelvezetésen. Gyakori betegség a töverothadás és a rozsda.
Ha a középső rozetta virágzás után elpusztul, az a növény természetes életmenete. Vedd ki az elhalt rozettát, a leánynövények betöltik a helyét.
A megnyúlt, laza rozetták fényhiányt jeleznek, ilyenkor vidd napos helyre.
Felhasználás
Talajtakarónak, sziklakertbe, falra, tetőre, edénybe és erkélyre is ültethető. A levelek levét a népi gyógyászatban hagyományosan bőr- és szembántalmakra, valamint gyulladások enyhítésére használták.

























































































